Irodalmi Szemle, 1994

1994/9 - JÁN ŠTRASSER: Kinek van szüksége ellenségre?

Kinek van szüksége ellenségre?

kiélezését, és a nézeteiket nyíltan ki merik mondani, amolyan „névleges szlovákoknak”, idegen bérenceknek bélyegzik, „akik miatt utódaik egyszer úgy fognak szégyenkezni, hogy nem akarják majd árulással bemocskolt családnevüket viselni, s törlik őket családfájukról, hogy örökre eltűnjenek ivadékaik emlékezetéből”. Ezek a szavak nyomtatásban jelentek meg egy nemzeti irányzatú hetilap belpolitikai kommentárjában. E kommentár jellemző címe: „Szlovák értelmiség” volt, és aki írta — igen, ez így igaz! — egy szlovák értelmiségi: orvos, író és alkotmányos tényező egy személyben. A figyelmes olvasó fejében óhatatlanul felötlik a kérdés: vajon túlzás-e az idézett szavak olvastán Khomeini ajatollahra és Salman Rushdie író sorsára gondolni?

Ebben a helyzetben merő képmutatás, ha ugyanazok az írók, akik céltudatos konstrukciók alapján szakadatlanul támadják másként gondolkodó kollégáikat, megbélyegző címkéket ragasztanak rájuk, igyekeznek kisebbíteni a közéletben és a kulturális életben folytatott tevékenységüket, ugyanakkor könnyeket ontanak a szlovák értelmiség úgynevezett meghasonlottsága vagy kettészakadása fölött, és fennhangon azonnali összefogást szorgalmaznak. Ha ideiglenesen el is fogadnánk azt a tételt, hogy a szlovák értelmiség polarizálódott, egyúttal mindjárt nyomatékosan hangsúlyoznunk kellene, hogy a szlovák értelmiség jelenlegi polarizálódása nem az egységének széthullása által jött létre, hanem pluralizmusának fokozatos és kitartó csökkentésével. Annak a pluralizmusnak a redukálásával, amely az egykori kikényszerített egység megszűntének spontán és természetes eredményeként jött létre.

Václav Bélohradský cseh filozófus egyik értekezésében ezt pontosan megfogalmazta: Attól a perctől fogva, hogy Khomeini ajatollah, az iszlám világ szellemi vezetője 1989 februárjában elátkozta Salman Rushdie írót, különleges fénybe kerültünk: az írót — szabadságát és életét — veszélyezteti a hatalom, az állam, a nemzet. Ha nem akarunk alibisták lenni, fennhangon fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a kiéleződött, ráadásul az összecsapásra irányuló polaritás elnyomja a pluralizmust, hozzájárul a gondolatok, álláspontok s nem ritkán a specifikusan művészeti alkotások sokféleségének korlátozásához, s ezáltal — miért is ne mondanánk ki — közvetlenül veszélyezteti törékeny demokráciánkat. Ez az út céltudatosan annak a rendszernek az újraélesztéséhez vezet, amelyik nagyon szívesen emlékezne vissza arra az időre, amikor a szlovák Salman Rushdie szerepét például Dominik Tatarka töltötte be.

MAYER JUDIT fordítása