Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Versek
Versek 5 — mert porcukor az mindenütt van — mögött mi mozog oly buzgón bongva?! Bizony, kedvesem fújtat ott kedvére, álmának malmát hajtva mákot őröl ősz fejemnek hóna alatt lévő felére. Foga közt paszta illata páráll, s martos melle alatt egy forró, odaragadt hajszál. A halál szabásmintája Te, ki kiszabtad az üdv szerves szövetét, s lelkünkre testként akasztottad azt, hogy érzeteinket — akár ha hurkatöltelékbe — gyömöszöld bele, hadd szorítsa — mint a kéj templomának oszlopcsarnoka, mely a rettenetes eget tartja a vágy öblösen kongó szentélye fölött, s a lélek súlya alatt megremeg a küzdelemben elcsigázott, gyenge test. Kinek a szabásmintát nem az a pucér lélek adja, aki kénytelen képmásaként húsba öltöztetni: Te, szabója a megzabolázhatatlan vágynak, mely a testet szétrepeszti, korán elnyüvi, mint szoros cipőt a láb, Te, hímségünkre féltékeny varga, ki szorítónak nagyobb lelket parancsol, mint a cipő, s fáj benne a végtag —; ettől a szorítástól veszünk el testben oly korán, s lelkünk így szárnyal Hozzád, kárörömed gyönyörré szaporítani.
