Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - 7x1x7 - 7x1x7: (Zalaba Zsuzsa, M.Csepécz Szilvia, D. Kovács József, A.Szabó László, Fehér Sándor, Ardamica Zorán és Hizsnyai Zoltán Z.Németh István Rózsa és rúzs c. kötetéről)

7x1x7

5. Z. Németh megfogalmaz dolgokat, amelyeket valójában kérdezni szeretne — valamiféle bizonytalan helyzetfelismerés ez.

6. A kötet vége felé szerzőnk lekapcsolja magát a lélegeztetőgépről, már tudja, már mondja, de fél elhinni a halál eljövetelét, mindig ugyanarról beszél, ugyanazt fogalmazza meg, a szerelem végét, mindig más élményeken keresztül, de menekvés nincs.

7. Halálka: ha a Rózsa és rúzs csak ezt a gyönyörű túlvilági nyugalmat árasztó verset tartalmazná, akkor is érdemes volna kiadni!

Hizsnyai Zoltán

1. Piros toliamba piros tintát szippantok, ezt használom mostanában; általában nem nagyon szeretem, nem úgy most, amikor (végre!) segítségemre van: termékeny szimbolikát kínál Z. Németh István Rózsa és rúzs című szerelmesvers-gyűjteményé- ről kialakítandó véleményem kibontásához.

2. Piros, toll és tinta: a könyv külleme, a vers külleme és a költői erő — ez a három minőség vizsgálandó.

3. A pirosról Z. Németh nem tehet.

4. A tolién, úgy látom, máris sokat tett — tehetett: a költői szakértelem bizonyos fokig tanulható; ez irányban azért még mindig van mit keresnie, főleg tömörséget s a költői képek megszerkesztéséhez nagyobb (de nem görcsös!) önfegyelmet — akár vadító színű, ám precízebb kontúrú rúzst tehát.

5. A tinta a költői vénában áramlik, s bár igaz, hogy csak jó karban tartott tolfo\ folyatható a maga sokszínűségében papírra, alapjában véve eleve adott: a költői erő, a belső sugárzás forrásának mélysége Z. N. I. szerelmi lírájának legjavában — a kötet verseinek mintegy felében — impozáns, habár még itt is sokszor csak az adaptálás nehézségeinek (nehézkességeinek) szeretetteljes sorstársi empátiával való áthidalása segít a mélyebbre jutásban.

6. Amikor minden helyén (vagy ahhoz nagyon közel) van, felötlik még a korszerűség kérdése, de ezen hadd csámcsogjanak kacsalábon forgó légváraik magányában a saját egyszemélyes irányzatuk üdvözülését hirdető önjelölt divatdiktátorok.

7. Költő barátunk, annyi bizonyos, a forma tekintetében nem nevezhető pionírnak — ám nem is holmi irodalmi konkvisztádor; a saját vizein (tintáján!) hajózik, azt igyekszik, nem kis személyes hitellel, bekalandozni, föltérképezni, s igaz, hogy szállítóeszköze örökölt, nem gyengültek eresztékei, meg aztán, én úgy látom — s ennek még ebben a kényelmesen konzervatív kötetben is vannak jelei —, ha zátonyra találna futni, bármikor képes lesz újjá reparálni.