Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - HIZSNYAI ZOLTÁN: Versek
Versek 3 benzingőz mindegyre pofozza a sok-sok dugattyúi. Lélekbúvárharang Olyan szép sötét este volt — kedvem támadt fokozni. Kedvesem háromszázötven kilométernyire közben fogat mosott és elvonult aludni. Mondom, szép sötét este volt, nem leskelődött egy fikarcnyi csillag, a Hold hátát mutatta-e vagy beborult... — megmozdult alattam a pamlag. Ahogyan lenni sötétben szokott, a tárgyak egymás orrlikát szagolták, s mint tűz köré barátra vágyó vándorok, mind közelebb bújt a sötéthez, és kisujjukat összedugták a sarokban a démonok. A csend puhán csörömpölt, s csak azért, hogy hallhatóbb legyen hallgató szava, a lámpa álmodott, s a fény sava szeme alól kimarta a sötét drótokat, s a fekete kova pergette a setétet tova, miként a tél a dért. Nyakammal körbenéztem, de sehol sem leltem szememet, egyik kezemmel éppen csak hogy megláttam másik kezemet. Tehát sötét volt, olyan, hogy már fokozhatatlan,
