Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - BOLEMANT LÁSZLÓ: Versek
Bolemant László Western sarkát — úgy látszik — a mennyek satujába fogta egy adott mélységet elérve kiszakítja magát a zuhanásból átbukik egy csípőjére merőleges tengely körül átfordul közben cipője a Vízszintes felé lendül bele is akad a fekvő vonal végpontjától meghasadt immár két féldimenziót záró alakzatba és odébblöki a Blöki tudja hova szegény Vízszintes emez meg csak úgy fejjel lefelé lezseren ott van és már maga is rájött hogy úgy él mint a denevér de kinek jó az hogy így csüng persze valahol a látóhatár tövében feltűnik három lovas cammognak kövéren mint sötét szöveg a szürkésfehéren szétkenik magukat a precízen meghúzott horizonton összezsírozzák a hajnal bársonyos arcát nem mondom aztán el is tűnnek felszívódnak valami itatóson
/
