Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - GION NÁNDOR: Nemzeti színek

Nemzeti színek

került, a Muskátlis veranda mindenkinek tetszett. Király Ágota gyönyörű volt, olyan pattogóan táncolt, mintha sohasem fájt volna a térde. Dr. Gajdos Tamás a nézőtéren ült Lúcia mellett, és boldogan szorongatta a mutatósan szőke ápolónő kezét. Dr. Gajdos Tamás mégsem volt annyira pipogya ember, mint ahogyan én hittem. Előadás után sokan összegyűltek a művészklubban, nagy volt a lárma, néhány pohár összetört a kékre meszelt falakon, de ezen senki sem botránkozott meg.

Másnap délelőtt azt hallottuk, hogy a bemutató éjszakáján meghalt Harsonás Emil. Öngyilkos lett, vagy csak baleset történt. Annyit sikerült megtudnunk, hogy nagy magányosságában ismét felment a toronyház tetejére, és belefújt a vadászkürtjébe, felriasztotta a kórház betegeit, mire a kórház személyzete kihívta a rendőröket. Harsonás Emil előzékenyen le akart liftezni a rendőrökhöz. A lift éppen akkor nem működött. Harsonás Emil minden emeleten megpróbálta kinyitni a liftajtót. A hatodik emeleten kinyílt az ajtó, de a felvonó valahol másutt volt. Harsonás Emil belépett a liftaknába, és lezuhant a pincébe. Halálra zúzta magát, a vadászkürtje azonban sértetlen maradt.

Erről beszélgettünk a színházban a sikeres bemutatót követő délelőttön, amikor három rosszkedvű, morózus civil ruhás rendőr jelent meg közöttünk, és az igazgatót kereste. Till Sándort valaki felébresztette és kihívta az irodájából. A három civil ruhás rendőr legmorózusabbika a mellének szegezte a kérdést:

— Igaz, hogy itt valaki eltávolította a színpadról az Elnök mellszobrát?

— Igaz — mondta álmosan Till Sándor.

— Ki volt az?

— Én.

A rendőrök meglepődtek, egymásra néztek, őket nyilván másképpen tájékoztatták az esetről, de gyorsan magukhoz tértek.

— Miért tette ezt?

— A színösszeállítás miatt — mondta még mindig álmosan Till Sándor. — Piros, fehér, zöld. Piros függöny, fehér szobor, zöld növényzet. Én lojális honpolgára vagyok ennek az országnak, és nem tűrök el semmiféle nacionalista célzásokat.

A rendőrök elbizonytalanodtak, elhallgattak, a legmorózusabb később azt javasolta:

— Menjünk talán az irodájába, és hívja be a színház párttitkárát is.

Till Sándor bevezette a három rendőrt a hatalmas irodába, és Dévics Tamara is gyorsan bement utánuk. Sokáig társalogtak ott, nem tudom pontosan, hogy miről, mert Dévics Tamara nem mesélt el nekem jóformán semmit, éjszaka azonban ideges volt, összeszorított combokkal feküdt az ágyban, suttogva megemlítette, hogy talán pártértekezletet kellene összehívnia, hogy elítéljék az igazgató sok szempontból elítélendő magatartását. Dr. Gajdos Tamás példáján felbátorodva fontolgatni kezdtem, hogy szakítok-e Dévics Tamarával. Ezt meg is mondtam neki. Ő meg gondolkozott, és végül úgy döntött, hogy nem hív össze pártértekezletet.

Bölcs, okos döntés volt. Jó színházi előadások következtek ezután, és a nők már egyáltalán nem káromkodtak.