Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - DUBA GYULA: Sólyomvadászat

Duba Gyula II. Nyakamba vettem a várost, Vörös Tehenet veszek. Kukučín elbeszélése jutott eszembe, megveszem a Rysavá jalovicát*, dúdoltam, ösztönösen könnyed hangulat­ba ringattam magam, a legközelebbi újságárusnál vásárolunk egy piros üszőt, vagyis vörös tehenet, s aztán majd meglátjuk, mi lesz tovább! Később, amikor már nyakig merültem öntörvényű világomba, melynek középpontjában gyújtópontként a vörös tehén kérődzőit közönyösen és mindenható érvénnyel, amikor visszagondoltam új­ságvásárlási szándékomra és akkori hangulatomra, rádöbbentem, hogy kezdetben könnyed hitetlenség uralt. Ez a névsorügy olcsó mulatság, nem lesz komoly dolog! Olyan képtelenség, amely csak egy Vörös Tehén című újsághoz méltó. A cím érde­kesebb, mint a szándék! Felfigyeltető erő van benne, agresszív költészet, valami szi­laj és rámenős avantgardizmus. Szinte már szimbólum, de vajon közvetve mit jelent? Már abban a csodálkozó és kételyekkel teli pillanatban elvált számomra a cím a laptól, melyet még nem is tartottam kezemben, s élni kezdte önálló életét. Feltöltődött tömény abszurdummal és sejtelmes háttérrel, melyet furcsa korunk termel, mint beteg gyümölcsfa a mézgát. Talán azért lépett színre a Vörös Tehén, hogy a nagy felfordulásban lekösse a figyelmet, megragadja érzékeimet és várakozá­somat meghatározott irányba terelje. Meghatározatlan és megfoghatatlan idegen- ség megtestesítője lett számomra a Vörös Tehén, játékos és mélyértelmű metafora, melyet nem kell komolyan vennem, de meg kelll fejtenem, szerencsére több benne a fantasztikus és játékos elem, a véletlen incselkedő kedve, mint a megszívlelendő és fenyegető valóság! (Felhívjuk a figyelmet hősünk, Vazallus Lázár képzeletének könnyed szárnyalásá­ra, bizonyos gondolkodásbeli játékosságára és felelőtlenségére, amely minden bi­zonnyal a művészettel tart távoli rokonságot. S amelynek segítségével könnyen túlteszi magát a drámai hangulatok csapdáin, s elkerüli a reménytelen kétségbeesés ingoványait. Alkati tulajdonsága hajlamossá teszi, hogy a véletlen jólelkűségében bízzon, és mélyen higgyen a jószívű reményben, s így könnyed, gyakran mulatságos színekben lássa életét!) Jóhiszeműségre valló gondolataimat megerősítették későbbi tapasztalataim, me­lyeket a Vörös Tehén vásárlása közben szereztem.Az első újságárus, egy barátságta­lan idős asszony, aki időnként nagy kedvvel veszekedett vevőivel, és lelki gyönyörűséget szerzett neki, ha elutasíthatta őket, netán meg is sérthette, tehát az állami kereskedelem képviselőinek egyik díszpéldánya, a kelletlen válaszok nagy­mestere, tehát ez a goromba nagymama — talán tiszteletlenek vele az unokái, azért ily epés és életúnt — kérdésemre így kötekedett velem. — Vörös Tehén? Mi lenne az, uram? Ezzel a fáradsággal Rózsaszín Párducot is kérhetne! Vegyen Roháčot** vagy Dikobrazt***, ha már állatot akar vásárolni. Ne * Rysavá jalovica — Rozsdabarna üsző, Martin Kukučín elbeszélésének a címe ** Roháč — Szarvasbogár, szlovákiai vicclap *** Dikobraz — Sündisznó, csehországi vicclap

Next

/
Oldalképek
Tartalom