Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - 440 ÉVE SZÜLETETT ÉS 400 ÉVE HALT MEG BALASSI BÁLINT - CSÍKI LÁSZLÓ: Alkalmatos ének
Csiki László CSÍKI LÁSZLÓ Alkalmatos ének ezer után a 994. esztendőben (A Balassi-tempó) Nagy kórságát ez időnek kicsibe se vettem, pedig láttam a rontását köztünk egyen-egyen, hogy egymást is elmocskolják szegények kegyetlen. Voltak ország közepiben végvári vitézek, fegyverökként szavok, szivök héthatárra fénylett, istencsapás, cudar csuda volt velők az élet. Megcsal tükrös természetje hosszú hazugságnak: bármit szóljál, higgy ellene, igazságnak látszhat, szép erény ígyen köztük gyűlölség, utálat. Maguk közül az ellent még sajogva kivágták, vére se folyt, csak elapadt a tenger zsiványság, ütte aztán tanult kedvvel ki-ki a pajtását. A cifra rang porba hullott, utánakapkodtak, jó kezöket megtapodták, mire se jó holnap, példáik sem eljövendők, hanem csak a holtak. Szegény rabul elméjöket szabadon szállatták, tettre fogva csak egy úton békóban járatják, nyűvi őköt, sivalkodnak, a hitbeli rabság. Fohászkodnék én Uramhoz, hogyha tudnám voltát, ne próbálja szelével se őköt a latorság, gyönge újabb omlást élni a maradék ország. A reményt is megtaláltam, nem másban, magamban, miként hogyha Istent hinném világom tudatlan, de úgy látom, ki amit fél, jussol s hízik abban.
