Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - DUBA GYULA: Mórocz Mária: Mintha

DUBA GYULA paródiája

Mórocz Mária: Mintha

(Stílusgyakorlat)

I.

Bizonyosság és életkedv. Az nincs. Néha álom, révület, ritkán. De nihil, csömör és fülzúgás igen. Pedig nagyon tudjuk egymást. Mégis. S mindenekelőtt: mintha! Mondhatni: könnyedén, szellemileg. Közben ívelő, zárt ajtók. Szigorú, csukott ablakok. Bárgyú elsötétítés. (Háborús készülődés?) Ormótlan pincelakás, hátsó kijárattal, bejárat nincs. Mikor leszáll a köd, betör a zimankó. Penészes gettóiét. S a szél, istenem, milyen kiszolgáltatottak vagyunk, meddő törpék, s akkor a szél... Dilizés. Az van. Mondanivaló? Semmilyen. Helyzet van. Halkan görcs oson. Sandán lapít, becserkész. Eléri a combom. Mintha nagyon fájna. Mintha ordítanék. Vagy csak a migrén. Hol az odkolon? Miért nem jön? Eközben. Látvány mindenfelé. Elmegyek -- mondtad. Menj elmondtam. Agyő.

II.

Elvitted a görcsöt, mikor mentél. Ablak tárul. Napfény villan. Megszűnt a besöté- títés. Nincs összeffügés. Sem szeretkezés. Megvirrad talán? A perc váratlan becsönget. Az idő láthatatlan lelemény. A pillanat nincs jelen, mire lenne, elmúlt! Ajtót nyitok. Senki. Átvert a kóbor idő. Csenget, s nincs jelen. Bokros terebélye árnyában semmi. Ennyi. Begörcsölök ismét. Pedig megtörténik, tudom. A tudás... Napok múlnak, a történettel ellentétes mihaszna dolgok esnek meg velem. Indulok, lassan megyek, nézelődöm. Árkádok, hidak, pajták, deszkapalánkok, illemhelyek. Vadak és madarak. Piac duruzsol, maszek hentes asztalán, vállalkozó tőkéjén rőt sertés- csülök bámul, s füstölög. Mit gondol talán? Illatos bableves, füstölt csülök, enyészet hajlik dél felé. Mintha... Csak ne! Az ablakon beröpül a döglött veréb. Koppanás. Csak nem a story!? Kese mese gyere be, fagylalttal is beléphetsz! Elpilledek, nézem a szemed. Hupikék, hunyorog, takaros. Félek, megborzong bennem a lét. Már ott tartok, hogy ebből lesz a stoiy.

Ordít a csend. Lángol a sötét. Vedd ki a tollat a kezemből!

Mottó:

Hogy mi van?! Mi nincs?!