Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - SZÁDELLEI BELLA: Az író nem én vagyok
Szádellei Bella örvénye taszította.) Hirtelen felugrott és - mivel csak a lelki szemével látott (azazhogy éppen most — érthető okoknál fogva - nem látott) - nekirohant az ajtónak. A váratlan hanyatteséstől teljesen kijózanodott. Kinyitotta az észrevétlen ajtót, s - ahogy jött - észrevétlenül eltávozott az antikváriumból. Most ott áll a járdán, az utca (egyezségünk szerinti) bal oldalán, és az átkeléshez készül, hogy minél messzebbre kerüljön ettől a rettenetes (szégyentelen és mégis vonzó) (éppen e/ benne a szégyenteljes!) helytől. Amit látunk belőle: két gyönyörű lábszár, s a hozzá(juk) tartozó - nem kevésbé - gyönyörű fenék. Hölgyünknek nincs még (tehát) feje, de abban (most) egy falu van. Egészen picinyke, mintha néhány rusztikus ékszerdobozt egymás mellé toltak volna az író dolgozóasztalán. Egy kis — y alakú - patak (mint amikor kidől a tinta a jegyzetfüzetre), egy út ezüstös szalagja (amilyet a nyáladzó csiga hagy maga után a kidőlt nyírfa kérgén) (vagy a levéltetű az orgonalevélen). (Netán: a zongoralevélen?) A fejében (ami - még! - nincs) (most) egy falu van (hölgyünknek). A faluban sok-sok madár. (Mindenféle.) És virág. (Az is mindenféle.) (Tátogó meg nyámnyogó.) (Ez utóbbiak csak voltak virágok. Most fogatlan öregasszonyok.) (Árvácska meg gyöngyvirág.) (Ezek egytől egyig leányok.) (Meg fiatalasszonyok.) (Szép hadiárvák.) (Pöffeszkedő bazsarózsa.) (Vagyis anyósvirág.) (Kardvirág.) (Hüvely nélkül.) (Hogy be ne rozsdásodjon.) (A kardvirág.) (Amely a fejében van.) (A fejében lévő faluban.) Csupa illat minden. Még a telefondrótok (meg a villanyhuzalok) is. Illatosak a virágszínű kerítések. (Akárcsak a kerítésszínű virágok.) Virágzik a kakasok tolla, a macskák szeme meg a kutyák füle és a tyúkok feneke. Zöldesbarnát virágzik a tehenek farkatöve, virág a fejükön a szarv. (Be jó annak, akinek nincs feje!) (Annak szarva sincs!) (Meg virága se.) Ebben a faluban - a még nem létező fejben lévő faluban - minden virágzik. Leginkább a madarak torka. (Meg a levegő.) Gyönyörű hangos kacskaringókat. (Színes, pöttyszerű zümmögéseket.) A levegő itt viráglugas. (Őserdőszerű viráglugas.) Az emberek virágnyelven beszélnek. Minden kimondott szótól sűrűbb az illatrengeteg. (Az éltető virágdzsungel.) Ide (ebbe) lép (menekül) (most) a két formás lábszár a gyönyörű fenékkel (amely egyelőre — mintha! - a fejet helyettesítené). (Merthogy fej, az - egyelőre! - nincs.) (De abban — a/z egyelőre) nem létező fejben - van egy falu - egy (illatfalú) illatfalu! - ahová el lehel menekülni.) (Ha kell.) (Márpedig most kell!)
