Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - LUDVÍK VACULÍK: Hogyan kell fiút csinálni

LUDVÍK VACULÍK

Az ismert cseh író, Ludvík Vaculík — új regénye (a Hogyan kell fiúi csinálni) kapcsán — ismét beszédtéma lett az irodalomszeretők és -értők körében. A közvéleményt elsősorban a könyv nyíltsága, őszintesége és autentikussága sokkolta, hiszen köztudott, hogy Vaculík "önmagát írja" történeteiben; napló- szerű művében mintegy riportban számol be arról a személyiségválságról, mely a főhőst és a tőle fiúgyermekei kívánó, évtizedekkel fiatalabb nőt (aki egyébként Lenka Procházková írónő alteregója) gyötri.

Az alábbiakban ebből a vitára ingerlő regényből mutatunk be olvasóinknak részleteket.

Amikor Xenka megjött a munkából, tegnap történt a dolog, lefeküdtünk. Nekem kissé viccesnek tűnt, jóllehet kétségkívül rendben való, jó és bájos volt, ahogy odatartotta ölét és nézte a furdancsomat.

— Erre bizonyára sok barátunk azt mondaná, hogy : na ne! — szólaltam meg.

— Klíma biztosan ezt mondaná — mondta Xenka is, és popóját elhelyezte az ágyban kifeküdt gödröcskében.

— Mirek Žigmund is kifejezné nemtetszését — mondtam.

— És Zdenéček? — kérdezte.

— Ő tapintatosan elfordulna.

Magába fogadott, hullámzott alattam a teste.

— De Josefnek biztosan tetszene a dolog — folytatta Xenka Josefet dicsérő hangon.

— Kotrlý egyszerűen csak annyit mondana, hogy: helyes — mondtam én. Úgy éreztem magam, mintha szívesen ugyan, de valaki másnak s önös érdek nélkül végeznék egy hasznos, de eléggé semleges munkát. Megkönnyebbülve éreztem, hogy tán éppen ez a nyugodt és szenvedélymentes állapot járul hozzá érdemben minden erőm összeszedéséhez: bikámat bevezettem Xenka majorságába, s az ott magától, minden gond nélkül rögtön munkához látott. Xenka arcára kiült a gyönyör: mint aki olyat tesz, amit örömmel cselekszik. Ez már nem is szex! — ötlött fel bennem. De akkor mi?

Gyönyörű, izgalom nélküli összhang, bizalmas beszélgetés. Először csinálok tudatosan gyereket.

— Nem vagyok már mai gyerek — mondtam a múltkoriban. Az öreg szót nem ejtem ki, Xenkát sérteném meg vele. — Tudatában vagy, hogy nem vagyok már mai gyerek, számolsz vele, és nem félsz?

De ezt Xenka talán nem is hallja, vagy legalábbis nem jut el a tudatáig.

Hogyan kell fiút csinálni