Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - MARGÓ - TURCZEL LAJOS: A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban
TURCZEL LAJOS A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban (Folytatás) III. Fentebb már szó esett arról, hogy a Magyar Minervában a magyarországi, erdélyi és jugoszláviai magyar írók nagymérvű szerepeltetése általában alkalmi módokon s értékközpontúság nélkül történt. Az alkalmiság, tervszerűtlenség pedig a magyarországi viszonylatban volt a legelőnytelenebb. A Magyar Minerva fennállása idején, 1930 és 1939 között a magyarországi irodalom rendkívül gazdag és művészi irányzatokban, árnyalatokban tagolt volt, de ennek a sokrétű gazdagságnak fő megteremtői teljesen kimaradtak a szlovákiai magyar folyóirat hasábjairól. A sűrűn szereplő Weöres Sándor akkor még kivételes ígéretessége s gyors elismertsége ellenére kibontakozóban lévő költő volt. Perspektivikusságát a mi folyóiratunk utolsó előtti számában Reményi József így summázta: „ Gyermek, költő és férfi: ez a három sajátossága Weöres Sándor műveinek. Többet érdemel a figyelemnél: valódi elismerést. ” (X., 1.) Weöres az 1935. évi 2. számban való feltűnése után folyamatos gyakorisággal volt jelen a lapban, főleg versekkel és ritkán kritikákkal. A legutolsó számban is volt verse Dal címmel.15 Valószínűnek tartom, hogy Takáts Gyula szerezte be őt hozzánk. A jó színvonalú „latinos” költőként ismert Takáts már a 2. évfolyamtól publikált a lapban, s számos verse és kritikája mellett 10 folytatásban egy regényt is közöltek tőle (Berekkirály, 7. évf., 2. sz. — VIII. évf., 5. sz.). Érdekes, hogy a két dunántúli költő recenziót is írt egymás kötetéről. Az akkor még szintén kibontakozásban lévő Vas Istvánnak két verse jelent meg (A „Háború és béke”, VII. évf., 9. sz.; Egy alpesi foly ónál, VIII. évf., 1. sz.). Vas az 1945 utáni irodalomtörténeti emlékiratai egyikében arról ír, hogy az avantgardiz- mus felhagyása utáni latinos kísérletezései idején a rokonszenvesnek érzett Takáts- csal összebarátkozott és levelezett. Ennek alapján szinte bizonyosra veszem, hogy őt a Magyar Minervában otthonossá vált Takáts közvetítette. A lapban publikáló többi tősgyökeres magyarországi író (Dénes Tibor, Dezsényi Béla, T. Hallóssy Márta, Lakner Zoltán, Mihály László, Puszta Sándor és Török Sándor) közül T. Hallóssy16 és Lakner17 neve ma már az irodalomtörténészek előtt is ismeretlen. Az ifjúsági sajtóban verselgető Dezsényi később sajtótörténész lett, s a verseléssel felhagyott. A neokatolikus mozgalomhoz tartozó és a szépirodalom
