Irodalmi Szemle, 1994

1994/5 - TEMESI FERENC: A zsidó Isten Debrecenben

TEMESI FERENC

A zsidó Isten Debrecenben

Az autó gyászfekete, ronda nagy Volga volt, jobban falta a benzint, mint a kilométereket. Dávid, a zenekarvezető vette két héttel ezelőtt az autópiacon. Ebbe aztán belefért a háromtagú zenekar, a gitár, orgona, fuvola, erősítők, hangfalak. Még egy dobfelszerelés is elfért volna a tetőn, de dobos, az nem volt. Dávid spórolt — minek eggyel több felé osztani azt a kis pénzt, ha a dobgép is megteszi.

A dobos helyét mi foglaltuk el Köbbel. Neki legalább volt valami alibije: dzsesszkritikákat írt akkoriban. És mi éppen a Debreceni Dzsessznapokra tűztünk.

Azt mondja Köb a puha arcával és az izraeli útja óta harciasabb pocakjával:

A zsidók ugyanolyanok, mint bárki más, csak egy kicsit jobban.

Ez az: a kibucban töltött egy év óta Köb szinte kizárólagos témája a zsidósága. A zenészek nem tudják még, válaszolnak.

Én tizenhárom voltam, amikor megtudtam, hogy zsidó vagyok, mondja Dávid, aki már nem is próbálja leplezni a kopaszságát — úgyse menne.

Tényleg? Én tizennégy, amikor megtudtam, hogy fiú!

Ez a késvékony orgonista kicsit szúrós. Ő és a baszgitáros vagy hússzal fiatalabbak Dávidnál. Kuss a nevük. De az orgonista most a volánnál ül, megengedhet magának ilyesmit.

Az Aranybika Szálló portáján egy kicsit nyüzsögni kell, hogy ne lehessen megszámolni az embereket. Mindegy: a zenekar egy négyágyas szobát kapott. Gyufahúzás: Köb alszik a szőnyegen. Arcán méla lemondás (mintegy a zsidó fátumba való beletörődés) és a felháborodott csodálkozás keveréke (emberek, ti ezt tűritek, hogy egy Köb a földön aludjék?!).

Maga a fesztivál az idén kicsit halványabbra sikerült, kevesebb volt rá a pénz. Régi arcok, régi szemek vizslatják egymást. De aki számít, az itt van. Amikor a terembe lépünk, épp Szabados Magyar Királyi Udvari Zenekara mutatja meg, milyen is egy rögtönzésekre épülő szimfonikus költemény. Hát, szép.

A nők! A nők.

Mért van az, hogy a zenészek körül annyi nő forog, kérdezem Köböt.

Mert a zenészek közel vannak a halálhoz. A nők is. Még egy vak kocsmai zongoristának is van nője, magyarázza Köb.

Stage passünk, azaz szabad színpadi bejárásunk van, az étkezéseknél egyszerűen odapofátlankodunk a sorba.

Másnap séta a városban: az antikvár becserkészése (a legjobb katolikus könyvek a legolcsóbban a kálvinista Rómában kaphatók). Benéztünk az Alföld szerkesztőségébe is.