Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - KRÓNIKA
1992. február 22-én a Szlovákiai írószervezetek klubjában Karol Wlachovský, a Budapesti Szlovák Kulturális Intézet igazgatója sajtóértekezletet tartott. Az Intézet munkáját ismertetve elsősorban a szlovák kultúra magyarországi népszerűsítésének jelentőségéről beszélt. Méltatta továbbá azt a nyolc rendezvényüket, amely az elmúlt évben a szlovákiai magyar kulturális élet bemutatását célozta. Külön kiemelte, hogy működésüket nem a két ország közötti politikai nézetkülönbségek határozzák meg. A következő időszakban a Szlovák Kulturális Intézet egyik fő feladata a magyarországi világkiállításra való felkészülés lesz. (bol) 1994. február 24-én elhunyt Ladislav Mňačko, az ismert szlovák publicista és író. A publicisztikának szinte minden műfaját művelte, s emellett prózaíróként, színpadi művek és filmforgató könyvek szerzőjeként is jegyezték. Legismertebb írása: A halál neve Engelchen, valamint a Hogyan ízlik a hatalom című regény, illetve pamflet magyarul is megjelent. (bol) Március 2-án a Szlovákiai Magyar írók Társasága és a Pilinszky János Klub közös rendezésében író-olvasó találkozóra került sor a pozsonyi magyar gimnázium pinceklubjában. Az est vendégei Csehy Zoltán és Z. Németh István voltak, akiknek a Kalligram Kiadónál megjelent köteteit Tőzsér Árpád, Tóth László, Csanda Gábor és Hizsnyai Zoltán méltatták. Tőzsér Árpád elsősorban a két költő műveinek közös vonásait, a „formára vonatkoztatott formátlanságukat” emelte ki. Tóth László a „tiszta lappal induló nemzedék” e két tagjának képépítési technikáját vizsgálta, Csanda a szerep- vállalásuk fontosságát hangsúlyozta, míg Hizsnyai Zoltán Z. Németh „állapotlírájának" és Csehy „állapot előtti lírájának ” szembeállításával próbált rámutatni a két fiatal szerző verseiben fellelhető hasonlóságokra. (a) Tűz és homok. A szlovák fővárosban 1994. március 4-én nyílt meg Oolán György önálló tárlata. A Szlovák Nemzeti Múzeumban megtekinthető kiállítás egy kiállítás-sorozat állomása, hiszen előzőleg Dunaszerdahely adott otthont az alkotásoknak, Pozsonyt követően pedig európai körútra indulnak a művek, hogy útjukat a budapesti világkiállításon fejezzék majd be. A monumentális alkotások a szemlélőjüket olyan misztikus világba repítik, amelynek tüzek, őskövek, sivatag, homok, barlangok: észak-afrikai pillanatok az alkotóelemei. (attila) krónika
