Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VÁJLOK SÁNDOR: Božena Némcová Magyarországon
Vájlok Sándor így az én szomszédom, a doktor úr is szívesebben beszélt a jó pecsenyéről és más gyönyörökről, mint a szellemi szórakozásról; magyar volt, becsületes ember, őszinte, de a jó sors és a kényelem mindenek előtt van nála. ” így él a művelt réteg, kisded mulatozásokkal tölti idejét a kisvárosokban: Ipolyságon, Miskolcon, Balassagyarmaton és Egerben. Az utcákat veszélyessé teszi a por, télen a sár, a házak kopottak, földszintesek és szerényen gubbasztanak a pompás vármegyeház árnyékában. A házak belsejében azonban nemes hagyomány és fejlett ízlés lepi meg az idegent. Ódon illatú nehéz bükkfa és antik bútorok állnak a szobákban, rendben és tisztaságban. Sok edény, látványosság, csecsebecs ékesíti a lakást, amelyekhez csak ritkán nyúlnak, mert inkább csak a szoba díszítésére szolgálnak, mint háztartársi használatra. A „haj ázást” különösen a nők kedvelik; az ékszer nem hiányozhat róluk. A munkát, akárcsak a férfiak, ők sem szeretik, legföljebb a kertben dolgozgatnak ezt-azt. De a befőttet maguk készítik el, mert a jó befőttre minden úriasszony büszke. A házimunkát a feles számú cseléd végzi el; sokat persze ezeknek sem kell dolgozniuk, mert a ház és a gazdagság tele van alkalmazottal. Van cseléd, szolga, béres, szobalány, kocsis stb. A társadalmi életet a mutatás és a lakmározás irányítja. Gyakran rendeznek nagy ebédeket, vég nélküli fogásokkal és négy-öt-féle borral. Vendégeket szívesen hívnak, mert a társaságban és szórakozás közben jobban esik nekik az evés. Jó ital és bő adomázás fűszerezi az ebédet; keverik a nyelvet, a magyar szavak közé sűrűn hintenek latinokat, vagy szlovák mondatokat fűznek a beszédbe. Itt látszik meg iag- zában, hogy mennyire jó és barátságos emberek, és ilyenkor nehéz elhinni, hogy ők tudnak legjobban káromkodni a világon. Ellentétek népe. „A magyar csiszolatlan modorú, zord és ha valaki megharagítja, jaj neki, egyhamar nem bocsát meg. A beszédben, a tanácskozásban, az egész magatartásban komoly, de a munkára lusta és gyors ötletek kitalálásával nem töri fejét. Aki látja, hogy néha órákig fekszik és füstöl a díványon, a hintón vagy máshol, azt gondolhatná, hogy egész országok reformjait agyalja ki. De minek az! Gyors ló, ruha, dohány, bor, fehér kenyér és friss szalonna, karcsú lány — eddig mindig kijárt neki, és többet nem kíván. ” Árkádiái berkeiből a honszeretet és a nemzeti büszkeség rántja ki néha. Még a bor mellett is telt kebellel gondol a hazára: „Egy pohár a hazáért meg nem árt. ” Büszke mindenre, ami magyar, nyelvére, múltjára és földjére. Nemzetét a legkü- lönbnek tartja, ezért a többi nemzet alacsonyabb előtte, nem egyszer meg is veti őket. A bor, a haza és a jó sors mellett másra nincs gondja. Egyedüli úri megélhetésnek csak a földet ismeri el, az új és civilizált élet megélhetési lehetőségei — ipar és kereskedelem iránt — nincs érzéke. Nyugodtan nézi, hogy ezeket a területeket a tömegesen beözönlő idegenek lepik el. 3. Magyar táj: „Mely nyelv merne...” A cseh írónő szigorú kritikai szemléte és mértéke a magyar tájnál hirtelen megenyhül. Amint magyar talajra lép, elfogja a cseh írók magyarság-romantikája; egzo-
