Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VITA - JAKAB ISTVÁN: Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője
Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője meretében — aránylag könnyen meghatározhattuk, melyek azok az elvek, amelyek szerint mi is eredményesen működhetünk itt. Elvmeghatározó munkánkat az a körülmény is megkönnyítette, hogy a vitázók tulajdonképpen nem kizárták, hanem inkább mintegy kiegészítették egymás javaslatait. Lehetetlen volt meg nem látnunk, hogy tulajdonképpen mindhárom feladatot teljesítenie kell a nyelvművelésnek, ha eredményt akar elérni. Nekünk, csehszlovákiai magyar nyelvművelőknek még egy nagyon fontos elvi kérdésben kellett döntenünk: mi legyen az alap, amelyre a nyelvhelyesség megítélésében támaszkodnunk kell. Lépten-nyomon találkozunk nyelvhasználatunkban olyan szavakkal, kifejezésekkel, fordulatokkal stb., amelyek bár magyarul hangzanak el, szerkezeti vagy szóhasználati szempontból mégis idegenek a magyar nyelvtől. Keletkezésüket a szlovák nyelv szerkesztési, illetve szóhasználati szabályainak a magyar nyelvben való alkalmazásával magyarázhatjuk. Különösen sok problémát okoz a terminológia: a magyar szaknyelvek ismeretének hiányában nagyon gyakran egyszerűen magyarra fordítják a szlovák műszókat, nem is mindig egységesen. A nyelv- használatnak ilyen más, sőt nálunk sem teljesen egységes irányban fejlődése előbb-utóbb veszélyeztetné a zavarmentes kommunikációt. Ezt a tényt szem előtt tartva, leghelyesebbnek látszott, ha a nyelvhasználat kérdésében a művelt magyar köznyelvet tekintjük alapnak. A magyar nyelvművelés eddigi elveinek, valamint a vitában megnyilvánuló véleményeknek az elemzése és összegezése alapján a csehszlovákiai magyar nyelvművelés elveit nagygn tömören a következőképpen fogalmazhattuk meg: 1. A csehszlovákiai magyar nyelvművelésnek arra kell törekednie, hogy a/ a magyar nyelv rendszerének és törvényeinek megismertetésével, b/ a nyelvhasználati készség fejlesztésével egyre magasabb szintre emelje a csehszlovákiai magyarok nyelvi műveltségét. 2. Állandóan figyelemmel kell kísérnie a nyelv fejlődését és használatát: segítenie kell a pozitív jelenségek elterjedését, amelyek a nyelvnek hasznára vannak, gazdagodását elősegítik; szüntelen harcot kell folytatnia a negatív jelenségek ellen, amelyek a nyelvnek kárára vannak, függetlenül attól, kik és milyen széles körben használják őket. 3. A nyelvhasználat kérdésében a művelt magyar köznyelvet (köznyelv-e.n nemcsak az irodalmi nyelv beszélt változatát, hanem az egész egységes, közös, normának tekinthető belső nyelvtípust, ennek mind írott, mind beszélt megjelenési formáját értve), a nyelvhelyesség megítélésének kérdésében pedig a magyar nyelvtudományi kutatás eredményeit kell alapnak tekintenie. 4. Szüntelenül vizsgálnia kell a magyar nyelv csehszlovákiai használatának állapotát, s az arra illetékesek bevonásával segítenie kell a lemaradást mutató belső nyelvtípus, stílusszint, stílusréteg vagy csoportnyelvi szókészlet fejlesztésében. Most visszaugrunk a jelenbe, de egy pillanatig még az egyetemes magyar nyelv- művelés elveinél maradunk. Tavalyelőtt, 1992 októberében nyelvművelő konferenciát rendeztek Budapesten, amelyre a határokon túli nyelvművelőket is meghívták, mert a kisebbségi nyelvművelés problémáival is foglalkoztak. Ezen a konferencián
