Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VITA - JAKAB ISTVÁN: Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője
TAKAR ISTVÁN ♦P £■ ^ M.W Alj .# T *■ JLt í Nyelvművelésünk múltja, jelene, jövője* A rendelkezésemre álló idő alatt csak vázlatosan foglalkozhatok a témával. Mivel a jelen sok égető kérdést vet fel, a múltat csak olyan mértékben érintem, hogy egyrészt hozzávetőleges képet adjak róla, másrészt a jelen problémái ne légüres térben lebegjenek előttünk. Ami meg nyelvművelésünk jövőjét illeti: erről legfeljebb a saját véleményemet fejthetem ki, amely egyezik számos magyar nyelvművelő véleményével, de korántsem azonos azokéval, akiknek nagyobb része nem gyakorlati nyelvművelést végez, hanem elméleteket gyárt, elsősorban arra nézve, hogyan kellett volna ezt a munkát végezniük a nyelvművelőknek, illetve alkudozik a normák kérdésében — egyelőre anélkül, hogy valamiféle konkrét kutatási eredményeket tett volna az asztalra. Változnak az idők, s velük együtt mi is — ez a megállapítás a nyelvművelőkre is érvényes. Szerénytelenség nélkül állíthatom, most már mi is okosabbak vagyunk, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, és sok mindent másképp csinálunk. Elismerjük, hogy kezdetben sötétben tapogatóztunk, akkor ugyanis nem volt sem idő, sem szervezeti lehetőség a nyelvművelés elveinek megalkotására, megvitatására, hanem dolgoznunk kellett: harcolnunk a hibák ellen elvek nélkül is, de nem elvtelenül, hiszen azt az elvet mindig vallottuk és szem előtt tartottuk, hogy a hibák ellen, ne pedig a hibázok ellen küzdj ünk. Hol lett volna lehetőség valamiféle nyelvművelési elvek létrehozására abban a Csehszlovákiában, amelyben éppen csak polgárjogot kapott még a magyar szó — de csupán bizonyos tevékenység szűk területein —, s ahol nyelvművelő sem volt, csak hiba, a hibák tömkelege. S a hibák töm- kelege a többségi nyelv hatása folytán zúdult ránk. Azt hiszem, minden szemléltetésnél többet mond helyzetünkről az a tény — s ezt miért ne árulnám el önöknek? —: Karol Bacílek, Szlovákia Kommunista Pártjának első titkára szemrehányást tett Lőrincz Gyulának és más magyar kommunista tisztségviselőknek azért, hogy nem törődnek a magyar nyelvhasználattal, hagyják, hogy az itteni magyarok szinte érthetetlen keveréknyelven beszéljenek... Csak ezután mertek a hazai magyar „pártfejesek” a magyar nyelv ügyével is foglalkozni; most már mintegy pártutasításra vagy legalábbis -bátorításra adtak helyet a magyar lapok nyelvművelő cikkeknek is — ha ugyan voltak ilyenek. Mert a másik nagy baj az volt, hogy a feladat sok volt, * Elhangzott a Kazinczy-napok előadásaként Kassán 1994. március 17-én. vita
