Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ: Adalék Valentin Beniak fordítói munkásságához

Adalék Valentín Beniak műfordítói munkásságához

Ezért volt számára lenyűgöző Az ember tragédiája, ez a nagyszabású, vers formájú filozofikus és költői dráma, amelyben az emberiség történetét hajtó kerékre tizenöt képen keresztül szélsőségesen ellentmondásos erők hatnak.

Különösen érdekes az a körülmény, hogy műfordítói precizitása mellett Beniak minden lefordított műhöz utószót vagy legalább jegyzetet is csatolt. A Tragédiához csatolt Utószó szerint például Beniak tudta, hogy Madách fantáziája a műszaki fejlődést illetően — a 19. században — nem lehetett még elég alapos, viszont „a mű fi - lozófiai tartalma Madách személyes problémái, gondolatainak örvénylése, képei és stilisztikai megoldásai, verselésének monumentális kötöttsége, a vér megbéníthatatlan áramlása és dobogása az erekben, a költő-bölcselő titáini gyásza, a művében örökké csapdosó, habzó, támadó hullámok, a kínok, áldozatok és önfeláldozások, a fény keresése a kívül is, belül is áradó sötétség közepeit, a vérben és a könnyben fuldoklók segítségért nyúló keze, az emberiség értelmetlen története; mindez a műnek örök csillogást és ragyogást ad". (Utószó, 211. o.)

Utószavában Beniak megemlíti: a magyar irodalomkritikusok szerint a mű nyelvezetén érezhető volt, hogy Madách rövid életének nagy részét nem magyar környezetben élte le. Ezért a műben helyenként előforduló stilisztikai pontatlanságokat — mint ismeretes — a magyar szó talán legnagyobb mestere, Arany János javította ki. Beniak azonban helyesen ítél, amikor a következőket írja: „...a tragédia alappilére nem a forma, hanem a csodálatosan tömör költői megfogalmazásba sűrített gondolat; a nyelv régiessége nem gyengíti a mű hatását, hanem bibliai emelkedettséget kölcsönöz neki ”. Az angyali kar befejező éneke is ezt bizonyítja:

Szabadon bűn és erény közt Választhatni, mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsúl áll Isten kegyelme.

Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz,

Mert ne azt tekintse célul,

Önbecsét csak, ki nagyot tesz,

Szégyenelve tenni másképp;

Valentin Beniak a strófát a szlovák biblia nyelvére fogalmazza át:

„ Vybrať si zlo a či dobro slobodne, to veľká vec je, my však vieme, Milosť Božia ochranným nás štítom prečnie.

Pracuj teda smelo, hoci nevdačný dav neuctí ťa. nech nemá cieľ: samoľúbosť, kto sa veľký'ch vecí chytá... ”

(Tragédia človeka, 202. oldal)