Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - VALENTÍN BENIAK: Versek

Versek

Elárvult gyönyörű szemed, vergődik szíved, hová siet?

A Nagy Kalóz hajóján nem tudod, milyen mélységek tátonganak téveteg lépteid alatt, s ámulva nézed a kezed, amint a tegnapi lendület magasából a szélcsend fedélzetére koppan, s hálót sző rá egy rettenetes pók.

Készüljetek föl, a gazda távozik udvarából, a félhomály hűvösében gyöngyvirág szegélyezte ösvény várja; lehet, az est csöndjében fölénekel még, arca földerül,

s a hangja úgy hal majd el, mint fegyverben eleső lovagé, mint a visszhang a tragédiákban.

Fordította és részben átköltötte TŐZSÉR ÁRPÁD