Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - CSÁK GYULA: Pap fia pap
Pap fia pap — Az istenek lakóhelyéhez vezető jel megmutatkozhat például cement alakjában is? Tudniillik, az a vád maga ellen, Csókái barátom, hogy ellopott egy vagon cementet. A zsákokban kereste az isteneket? A közrendőr elégtelt érezve elvigyorodott. Csokaji ellenben vagy nem értette, vagy nem akarta érteni az őrnagy szavaiból sistergő megvetést. Higgadtan, mintegy felvilágosításként magyarázta: — Az istenek lakóhelyéhez vezető jel sokféle alakot ölthet. Sorban a hetedik ősapám nappali fényességet látott éjszaka, de amikor felnyúlt a Holdhoz, és egy felhő mögé tolta, a fényesség eltűnt, vagyis hamis volt a jel, mert csak a Hold által fénylett, a Hold nélkül pedig... — Ide hallgasson! — vágott közbe az őrnagy. Felállt és görnyedten előlépett az íróasztal mögül. — Magát én elmeorvosi vizsgálatra küldöm. Nem bánom, ha kitart ennél a pap-mesénél, de tisztelettel ajánlom, hogy dúsítsa kissé, ha félre akarja vezetni az orvost is. Mondja például, hogy anyukája nyolc éve lóg az állomás falán, mert telefonnak képzeli magát. Adja be az elmeorvosnak, hogy négyszögletes kerekű kordén száguldozik a bácsikája, gyémántot bányászik a köldökéből a nénikéje, a nővére minden hónapban kihúzatja egyik ép fogát, és a párnája alá dugja, apukája pedig templomokat gyújtogat. A rendőrből elfojthatatlan röhögés tört ki, Bertalan azonban jámbor csodálkozással kérdezte: — Apám? Hozzám hasonlóan pap volt, amíg élt. Miért gyújtogatna templomokat egy pap? Az őrnagy legyintett, és hátat fordított neki. — Vezesse el! — adta ki az utasítást. Mielőtt azonban az egymáshoz kötött kényszerpáros az ajtóig érhetett volna, villámgyorsan visszaperdült, és új utasítást adott: — Vegye le róla a bilincset, és hagyjon magunkra! 2. A Közép-Európában rendszeresített középszintű hivatali szobák egyenbútorzatá- hoz tartozó egyenfotelok egyikébe lehuppant az őrnagy, és helyet mutatott a másikban Csokaji Bertalannak. Levette fémkeretes szemüvegét, és posztódarabkával tisztogatni kezdte. Leginkább zsörtölődésnek hatott, ahogyan — látszólag a szemüvegre összpontosítva — dörmögött. — Miért nem akar maga együttműködni vele? Ha így folytatja, akadhat bíróság, amely elítéli. — Sok bíró van uram, de igazság csak egy. Az őrnagy meglepetten emelte tekintetét a roggyantan álló Góliátra. — Tökéletesen egyetértünk! Szerintem is csak egy igazság létezik, és ez a maga oldalán van! Ezt akarom bizonyítani, ember! Én, a bűnüldöző, én akarom bizonyítani, hogy maga ártatlan! Ezért vettem ki a maga ügyét a beosztottam kezéből, akit ezzel alighanem egy életre vérig sértettem. Ugyanakkor magamra haragítottam a feljebbvalóimat is. Kifogásolják, hogy egy piti tolvajlási ügyre ennyi energiát meg pénzt pazarolok. Ráadásul ezzel a konok totojázásommal rontom a rendőrség renoméját — magyarázta, majd feltette a szemüvegét, és várakozva hátradőlt. — Fog
