Irodalmi Szemle, 1994

1994/3 - DOKUMENTUM - FOGARASSY LÁSZLÓ: Pozsony város nemzetiségi összetétele

Pozsony város nemzetiségi összetétele

Belföldi Külföldi Összesen

szlovák

66 835

3155

69 990

(50,53%)

cseh

1034

3 937

4 971

( 3,59%)

német

27 838

2 870

30 708

(22,16%)

magyar

13 195

2 688

15 833

(11,46%)

zsidó

12 163

2 946

15 109

(10,91%)

orosz, ruszin

514

363

877

(0,63%)

egyéb

167

831

998

(0,81%)

összesen

121 746

16 790

138 536

A zsidó lakosság folyamatos kitelepítése csak később indult meg. Míg a csehek elköltözésük alkalmával ingóságaikat magukkal vihették, ingatlanaikat megtartották, addig a zsidók csak maximált kézipoggyásszal távozhattak, visszahagyott vagyonuk fölött pedig nem rendelkeztek többé. Üzleteiket elsősorban szlovákok és németek árjásították. 1942. január 1-jén még 8475 zsidó, illetve izraelita vallású élt Pozsonyban, azaz számuk egy év alatt 6634 személlyel csökkent, ennek ellenére a város lakosságát ezen a napon 145 000 főre becsülték, mert lakásaikat bevándoroltak foglalták el. A zsidótörvények hatálya alól lehetett kivételezést kérni, akik megkapták, eléggé tűrhető körülmények közt éltek, de helyzetüket nem lehetett irigylésre méltónak mondani. A kikeresztelkedettek pl. mind megkapták. Ebben az évben 20 792 tartósan letelepült külföldi élt Pozsonyban, ezek közül 7454 protektorátusi, 5044 magyar és 4203 német állampolgár volt. 24

A müncheni döntés alapján a Német Birodalomhoz csatolt Dévény határából szlovák területen maradt Károlyfalu (Karlova Vés) a városi vízművekkel és Kásma- cher szigettel együtt, amely önálló községgé alakult, és 1940-ben 1139 lakosa volt. (1930-ban még csak 963, közülük 770csehszlovák, 101 német, 45 magyar és 47 külföldi.) 1943. december 2-án Károlyfalut közigazgatásilag Pozsonyhoz csatolták. 25

A szlovák nemzeti felkelés kitörése 1944. augusztus végén újabb változást jelentett. Német csapatok vonultak be, amelyek a szlovák helyőrséget lefegyverezték, de önként jelentkező tagjaiból szelektálás után ismét felállították. A még megmaradt pozsonyi zsidóságot, a kikeresztelkedetteket sem véve ki, deportálták, kivéve azokat, akik árja polgártársaiknál idejében menedéket találtak, és hét hónapig rejtőzködtek. Az elhurcoltak most is csak legszükségesebb holmijukat vihették magukkal, elszállításuk közben felháborító jelenetek játszódtak le. Nagyobb részük nem is tért többé vissza.

1945. március utolsó harmadában a front közeledett a városhoz, mire a német megszálló hatóságok ösztönzésére megkezdődött a lakosság egy részének menekülése. Utcai harcokra számítottak, a szovjet katonák viselkedéséről rossz hírek érkeztek, és nem kevés volt azoknak a száma, akik politikai exponáltságuk miatt távoztak. A menekülők nagyobbrészt német nemzetiségűek voltak, akik Ausztriába távoztak, a szlovák menekülők inkább a környékbeli falvakba. A legkevesebb menekülő a magyarok közt volt. Amikor a Vörös Hadsereg 1945. április 4-én elfoglalta a