Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - FEHÉR DIANA: A cserepek országa, A tanúknak (versek)
FEHÉR DIANA A cserepek országa Torokban érzelemgubanc, szemben az ottfelejtett könny... Bús termeted elárul mindent. A cserepek országát járod épp csupasz lábbal, mezítláb, s a béna levegőből imigyen intézi valaki hozzád szózatát: „ Ugye nem sejtetted — de most már tudod, a legnagyobb örömben fogantatik a fájdalom; vélt örökkévalóságban a legmulandóbb zene." Szilánkok vérzik fel lábad; letűnt boldogság pora — Orcádon sósvizes erek kövesednek. Távoznod kéne — tüstént! A tanúknak Mottó: „Csak a döglött haluk úsznak az árral..." Sodor az ár. Én — akár a hal — hassal fölfele úszom. Erőmet — poggyászomat, boldogabb napok őrületében — a parton feledtem. Nincs jogotok ítélkezn i fölöttem! Túl hideg és túl mély a víz...
/
