Irodalmi Szemle, 1994

1994/3 - IRODALMI PÁLYÁZAT 1993 - HOLBAY LÁSZLÓ: Angyalod ne legyen!

Irodalmi pályázat 1993

* * *

— Alszol-e koma, vagy csak tetteted magad? Gondolom, már délután van. Nem árt, ha egy kicsit kinyitod a szemed. Szeretnék kérdezni valamit. A szomszédomról. Hé, hogy angyalod ne legyen, válaszolj!

— Nincs szomszédom. Mit törődjek mással, velem sem törődik senki?! Hozzád is mi közöm?!

— De engem érdekel, mi van vele. Fölkelt-e már, volt-e ebédelni? Téged meg ma látlak először.

— Ezt az ürgét érted? Itt a falnál? Nyöszörög hébe-hóba, tehát él. Szóltak neki ebédkor, de egész nap meg se mozdult.

— Szegény gyerek, két napja nem evett.

— S én tehetek róla? Nem hal bele.

— Majd ha felébred, visszajövök.

Jaj, istenem, de rosszul vagyok. Vagy csak rosszat álmodtam. Lázam van, s nincs, aki megállapítsa. Vagy csak a beleim égnek? Reggel van, vagy este? Mért nem süt a nap? Szomszéd, mondd, ebédeltetek már?

— Ugyan, sose sajnáld! Csak üres leves volt, babliszttel festve, de legalább meleg. Egy kövér rizsszemet is találtam benne. Remélem, hogy még ma viszontlátom teljes mivoltában.

— Hogyhogy?

— Az az én bajom, hogy minden kimegy belőlem, majdnem úgy, ahogy megeszem.

— Alig bírok megfordulni. Hogy lássalak. Nem, még nem találkoztunk. Te nem vagy aknavetős!

— Tüzér vagyok. Alázatosan jelentem.

— Uramisten, már a látásom is romlik. Vagy neked csakugyan olyan a fejed?

— Nos, barátom, én nagyon lefogytam.

— Én is lefogytam, mégse nőtt meg a fejem. Sőt egyre kisebb.

— De én harminc kilót fogytam le egy év alatt.

— Hát az bizony sok. És az nem fáj? Vajon mi voltál civilben?

— Kulisszafestőknél dolgoztam, merthogy nem vettek föl az egyetemre, aztán ott ragadtam.

— a színháznál?

— Utálom a színházat.

— Nagyon megharagudnál, ha föltennék egy kérdést? De bizalmasat...

— Az attól függ.

— Nem kínáltak neked valamilyen szerepet a színháznál?

— Nevetnék, ha kioldódna a görcs a gyomromból. De értem, mire célzol. Akadt a táborunkban egy színész-rendező, de inkább rendező volt, mert maga nem akart szerepelni. Egy hónapig járt a nyakamra, rágta a fülemet, hogy szerepeljek a kabaréjában, amelyet ő írt. Csak úgy álltam kötélnek, ha kijárja, hogy ne kelljen kimennem a gyakorlótérre. Hát kijárta. Annyi szöveget írt — mert úgy jött belőle, mint a