Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - UTASSY JÓZSEF: Versek
UTASSY JÓZSEF Szakad rám az ősz Odavetve az elmúlásnak úgy hullok el, akár az állat. Égig érő fáról omlik rám a lomb, pillogok alatta félig álmodón. Kurta sétára hív, unszol az út gyakran, egeket csókol a tócsákban a talpam. Vigyázva ballagok. Rettegek magamban: mikor szakad végleg be a föld alatam ?! Úton És megy az ember, bandukol, dúdol végig ezen a vérmocskos úton, kalapján agonizál a virág, gyalázza Istent, keresi fiát, és megy az ember, mendegél, ballag, szeme vizében fürdik egy csillag
/
