Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - Z NÉMETH ISTVÁN: Buli van a túlsó parton
Buli van a túlsó parton 44 Egy napon nagyanyád is beállított a Kiadóba, s követelte, hogy add ki a kéziratát. Ezen te nagyon meglepődtél, mert bár nagyon korán jársz be a munkahelyedre, de még sohasem fordult elő veled, hogy az asztalodnál ülve elaludj, s ilyen szamárságokat álmodj. A második csésze fekete után főleg nem fordulhatott elő, hogy elnyomjon az álom, hiszen egymásnak adták a kilincset a gorombábbnál gorombább szerzők, követelőztek, fenyegetőztek, pisztolyt nyomtak a homlokodnak, időzített bombákkal hadonásztak. A legerőszakosabb mégis egy Troppauer Hümér nevezetű egyén volt, állítása szerint díjbirkózó, légionista és regényhős. Olvastad verseskötete kéziratát, a „Hajnali rózsák a Szahara felett” címűt, de nem voltál tőle túlságosan elragadtatva. — Ajjé! — kiabált a punk. — Grendel! Grendel! De hirtelen nem tudott ráhangolódni a történetre, így hagyta, hogy a bőven áradó sorok sodorják magukkal. 95 Ma is nagyon korán értél a Kiadóba, olyan korán, hogy a Mihály utcán érces hangon megszólt egy szélkakas. No nem a magyarságod miatt, ezt már az első szavából világosan kiérezted, hanem valami kéziratról nyikorgott. Melyik lehet az, gondolkoztál, a rossz, amiről a jelentést kell írnod, vagy az a még rosszabb, amit titokban eltüzeltél a padláson, esetleg arról a kirívóan dilettáns munkáról van szó, amit tegnap egy levélbomba kíséretében visszaküldtél a szerzőnek? Nem volt időd hosszasan töprengeni, mert Bea felhívott a munkahelyeden, hogy ő is ki szeretne adni egy kéziratot arról, hogy valójában mennyi igaz a nagyanyád történeteiből. Ezután végképp semmit sem értettél. Ekkor hangolódott rá a dolgokra a punk... — Szerencsére belépett Konkoly-Thege úr, kezén egy hatalmas bokszkesztyűvel, és ultimátumot nyújtott be. Vagy kiadod a kötetét, vagy igen, ha mindezek ellenére nem, úgy rád uszítja gyilkos méheit. Közben elmondták a híreket, amelyből megtudtad, hogy úton van feléd egy hivatásos külföldi jégkorongcsapat, mert a Kiadót szeretnék megbízni folytatásos jégkrém-sztorijuk kiadásával. Ekkor felüvöltöttél, ököllel nyolcszor állón csaptad Konkoly urat, s miután megbizonyosodtál róla, hogy meghalt, feljelentetted magad a rendőrségen. Természetesen gyorshajtásért, mert a börtöncellánál még barátod lakása is kényelmesebb... A gondolatok elszivárogtak más dimenziókba, a punk fellélegzett. Kicsit fáradt volt már, aludni szeretett volna, álmodni, de nem örökké, csak néhány ezer évig. Nem tehette. Újra körbefogták a könyvekből mennybe párolgott mondatok. — Átkozottul fel és le voltam hergelve. Pénteken csak egy megrendelés érkezett, az is az ország másik végéből. Fjodorowal indultam útnak. A kocsiban beszélgettünk. — Van munkalap? — Van. — Ki írta alá? — A főnök fia, aki alapiskolás, mert az elsőt hetedszer járja.
