Irodalmi Szemle, 1994

1994/2 - Z NÉMETH ISTVÁN: Buli van a túlsó parton

Buli van a túlsó parton

— 4. A punk dilis, de én vagyok-e ő? — mondta hangosan, majd hozzátette:

— 4.1 Ketten vagyunk, de magunkra most lecsaPUNK!

4.2 A gondolat, mint P-variáció. Kinek a seggén ülök?

4.3 A META-lét, mint segélyszállítmány.

4.4 Most innét lekoPUNKÜ!

A bántó metagondolatok egymásba gabalyodtak, megkérdőjelezték egymást, majd szertefoszlottak. De már egy következő csoportnak adták át a helyüket.

Hetvenkettedik fejezet. Gál ott állt a szerelőcsarnokban, s már öt perce éhezett. Olyan érzés volt ez, mintha üres képregénykockákat nézegetett volna. Érezte, hogy nagy kalandba keveredett. Nem vehetett szalámis zsömlét, hiszen anyagi gondjai voltak. Morajlott a bendője, mint a tenger, amiről munkaszüneti napokon álmodozott. Mondta is egyszer neki Pádi Lóbőr:

— A tenger angolul teenager, nem?

— Tévedsz, Lóbőrkém, tévedsz! —válaszolt Gál határozottan.

Most meg éhezett. Végignézett magán: már egy kilót ledobott, pedig még csak öt perce vette hatalmába a kellemetlen érzés. Juhtúrós galuskára vágyott. Sok tepertővel és szalmakrumplival. Vagy egy szalmaözveggyel. Letette a csavarhúzót, és elment, hogy keressen egy fél kenyeret. Majd megkenem mézes, hízelgő szavakkal — gondolta. A csarnokban már egy teremtett lélek sem volt.

— Szafaládé! — mondta dühösen. — Hej, ha most itt lenne a héthatvanötös browningom, majd megmutatnám, hogyan kell acélba lőni...!

A gyomra egyre csak korgott. Olvasta valahol, hogy a gyomor azért korog, mert ha forogna, az már hányinger.

— Öntudatos vagyok! — mondta ki hangosan. Ám bendője akkorát dörrent, hogy az utcán kinyitottak az esernyőárusok. Tusinszky úrra gondolt. Hej, annak micsoda szalonnái vannak! De Gál nem volt emberevő, ám vegetáriánus sem. Csörgött a nyála, s amikor már a harmadik papírzacskót töltötte meg vele, kifakadt. Mármint Gál.

— Kiflit akarok. Ropogósát! Barnapirosat! Kéket! Zöldet!

Atagyarmatán ilyenkor nyitnak az újságárusok. Ez a gondolat kissé felvidította.

— Ez Duba! — állapította meg a punk. — Erre nem könnyű ráhangolódni.

De azért megpróbálta.

— Gál Betkához ment. Hajzata kókadtan lógott. Ez még nem is lett volna baj, hiszen nem kell mindig a legutolsó divat szerint fésülködni, de nemes fegyvere is hasonló cipőben járt. Pedig tavasz volt. Fényes szelek nyalták a köztéri szobrok ülepét.

A punk megnyugodott. Sikerült visszavernie a harmadik támadást is. Ez egy kicsi önbizalmat kölcsönzött fáradt lelkének. Lefeküdt egy fa alá, nézte a gyönyörű eget, a cikcakkos, leheletnyi felhőket, aminél szebbet még Szkukálek Laja se tudna rajzolni.

Ekkor döngicsélésre lett figyelmes. Méheket várt, de gondolatok jöttek. Olyanok, amelyekkel szellem legyen a talpán, aki elbánik!