Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - MONITOR - Szerzőink más lapok értékrendjében
Szerzőink más lapok értékrendjében (Szemelvények) (TŐZSÉR ÁRPÁD: POZSONYI PÁHOLY) Tőzsér Árpád publicisztikai írásainak Pozsonyi Páholy című, a Kalligram Kiadónál megjelent gyűjteménye — ami, mint szerzőjük azt élőszóban mondta „talán a világról, a szabadságról való gondolkodásom története akart lenni” — magával ragadott. Lélekemelés a mai magyar publicisztikában, közírásbéli ünnep, ritka. Albínó holló. Tömegből kiválni, ingerült, pátoszos fölénnyel szembeszállni úgyszintén nem pragmatikus. Tőzsér Árpád mégis így teszi a dolgát: tisztán, pontosan ír. Útleír, fogfájástörténetet ad elő, vitatkozik. Szikráztatón, hallatlan magabiztossággal véleményezi például Csoóri Sándor Nappali Hold-béli úgynevezett esszéjét, amelyben emlékezetes ez, a szerző a magyarsággal szellemileg-lelkileg összeforrt, és az erre az összeforradásra nem hajlandó (kapható? késztethető) zsidókat osztályozza. Aki tudni akarja, hogyan éltünk és élünk a 20. század végén ebben az ocsmány és gyönyörű Közép-Európában — hogy egy Heine-parafrázist is alkalmazzak —, hogyan élhetünk mindenféle ostobaságnak kiszolgáltatva, mégis büszkén és szabadon, az olvassa el a Pozsonyi Páholyt. Élni szabadon; és írni pengepontosan, kíméletlen élekkel; magabízó lélekkel, mert ennek a világnak minden története végül is arról szól: megmutatkozik-e bennünk a szeretet. Tőzsér könyve azt mondja nekem: igen. Dippold Pál: Köziratok (Népszabadság, 1994. június 15.) (JUHÁSZ R: JÓZSEF: VAN-E MÉG SZALÁMI?) így egyesíti Juhász egy könyvön belül a hozzá legközelebb álló, Tolnai Ottó, Ladik Katalin, Géczi János nevével (is) fémjelzett „délvidéki” lineáris avantgárd irodalom s a vizuális költészet Magyar Műhelyen belül felbukkanó válfaját, a számítógépet kreatívan használó, adottságait műbe beépítő hagyományát (Papp Tibor, Bujdosó Alpár), csatlakozva e napjainkban világszerte kibontakozó tendenciához. A bonyolult kapcsolóelem-hálózat ellenére a fő alkotóelemek összedolgozottsága csak korlátozottan érvényesül. Nem sikerült a heterogén anyagot olyan egységes közeggé gyúrni, melyben a szövegi, illetve vizuális, változatlan vagy valamelyest deformált, lüktető ritmusú ismétlések a lapokat átpörgető olvasó számára az összetartozás filmszerű élményét nyújtják. Juhász könyvében az egységességet elősegíteni hivatott módozatok némiképp külsődlegesek, legyenek bár tervszerűen végigvittek monitor
