Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - OZSVALD ÁRPÁD: Anyasirató (vers)
OZSVALD ÁRFÁD Anyasirató Hát mégis itthagytál azon az augusztusi, forró délután, anyám, alvó, sápadt madárka, álltam a sírodnál, némán, tétován, testem a zokogás, meg-megrázta, szíven sújtott a fájdalom, most lettem igazán árva! Míg zuhogtak tompán a göröngyök, emlékek forgattak — nehéz farönkök, és zúgott, zúgott a zsoltár. Hányszor cipeltél törékeny hátadon, földek mezsgyéjén, fűzfák hűvösében ringattál, becéztél, elátkozott tündér!
/
