Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - POKSTALLER LÍVIA: Ami volt, mindörökre van (jegyzet)
Pokstaller Lívia Súlyos kinyilatkoztatásként hatnak a következő sorai: „Ami volt, mindörökre van, mert folyton előszőne lesz. Ami történt: most is történik, mert sokadj ára fog történni. ” (Erdélyi töredék. Restaurálás) A ciklikus időfogalmat itt a költő szavakba is önti, a megfogalmazás pontossága kísérteties. A posztmodern „időtlenség” elméleti meghatározására többen tettek már kísérletet, de ilyen árnyalt meghatározását a fogalomnak én még nem olvastam. Költözködés című kötetében jelent meg a Kövek a magasban, mely Ady Föl-földobott kő című, immár klasszikussá vált költeményének különös parafrázisa, pontosabban visszájára fordítása. Kovács A. F. megrázóan tud többet és mást mondani Adynál: „Kövek dobódnak, bolygókká válnak: magas hazákból vissza se szállnak végül sem, akkor sem. ” Kazinczy és a jakobinusok emlékére egy „dokumentumverset” írt KAF Erős várunk nekünk a Kufstein címmel, mely — a Zárszó tanúsága szerint: „Persziflázs, pasztis, parafrázis. Ez lett belőle... Gyors kis jegyzetek, improvizációk és rengeteg trükk, kollázs, vendégszöveg. ” S ebben is annyi szomorúság, fanyar öngúny, pesszimizmus, annyi önostorozó keserűség rejlik — s a végkövetkeztetés fájdalmasan igaz: „Erős várunk nekünk... K. úr. Fia nem tudnád. Kufstein szomorú haza. Erős, erős várunk nekünk... O éber álmunk, életünk! Erős, erős, de néha úgy fáj... ERŐS VÁRUNK NEKÜNK A KUFSTEIN. ’’
