Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - FÓNOD ZOLTÁN: Mérték és mérséklet (A hatvanéves Pomogáts Béla köszöntése)
FÓNOI) ZOLTÁN Mérték és mérséklet (A hatvanéves Pomogáts Béla köszöntése) Az irodalmi kutatás egyik meghatározó ismérve, hogy ne csak a nemzeti-kulturális hagyományokat kutassa, hanem az irodalmiság egyetemes értékei felől is közelítsen a különböző korok alkotásaihoz, szellemiségéhez. Pomogáts Béla, az ismert magyar irodalomtörténész és irodalomtudós úgy van jelen a magyar irodalomtörténetben, hogy ezeknek az elvárásoknak maximális mértékben eleget tesz. Amit vállalt, lényegében misszió, hisz munkássága a kortárs magyar irodalom megismertetését éppúgy felöleli, mint a korszerű irodalmi tudat és közgondolkodás kialakítását. Eddigi munkássága során több mint harminc irodalomtörténeti, irodalomkritikai és publicisztikai művet jelentetett meg. A tudományos kutatás mellett nem kevés azon írásainak a száma, melyekben az irodalom népszerűsítését végzi. Kuncz Aladárról, Déry Tiborról, Radnóti Miklósról, Jékely Zoltánról vagy az Erdélyi Helikonról írt kismonográfiái, valamint az új magyar regényről, a népi líra irányzatairól, továbbá a versek értelmezéséről vagy Juhász Ferenc eposzairól szóló tanulmányai egyértelműen jelzik, Pomogáts Béla figyelmét azok az alkotók és alkotások kötik le, akik/amelyek meghatározó szerepet vállaltak a legújabb kori magyar irodalom fejlődésében. Nem véletlen, hogy 1982-ben egyszemélyes irodalomtörténetként megjelentette Az újabb magyar irodalom 1945—1981 című kötetét. Pomogáts egyike azoknak, akik a nyugati magyar irodalom kérdéskörével is foglalkozni kezdtek egy olyan időszakban, amikor ez még jócskán tabunak számított, vagy a (hatalom számára) a nem tetsző cselekedetek sorát szaporította. A közelmúltban (Ilia Mihályt köszöntve) Borbándi Gyula a kecskeméti Forrás hasábjain így nyugtázta ezt a tevékenységet: „...az emigrációs irodalom felé való nyitásnak olyan tudatos és szorgalmas művelői voltak... mint Béládi Miklós, Pomogáts Béla, Czine Mihály, Rónay László, Szakolczay Lajos, Görömbei András, akik a lehetőségek határait állandóan feszegetve és tágítva, olykor megalkudva, de a nemes célt mindig szem előtt tartva, munkálkodtak a nyugati magyar irodalom integrálásán. ” (Forrás, 1994., 9. sz., 42.1.) Pomogáts Béla úttörő szerepet vállalt az újabb magyar irodalom történetének a megírásában is. Említett kötete (Az újabb magyar irodalom 1945—1981, Budapest 1982) elsőként vállalkozott arra, hogy olyan kézikönyvet adjon az olvasók kezébe, melyből biztonsággal tájékozódhatnak az 1945 utáni irodalom közel negyven esztendejének történetéről. Munkássága során a kortárs magyar irodalomtudomány és irodalomkritika eredményeire támaszkodott. Hihetetlen mennyiségű forrást felvonultatva jelenik meg előttünk az irányzatoknak és utaknak az a gazdagsága, mely a magyar irodalom elmúlt évtizedeit jellemezte. Kötetében a határon túli kisebbségi magyar irodalmakról sem feledkezett meg. Kitekintése mindenképpen hasznos el
