Irodalmi Szemle, 1994

1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?

Ki írta Az ember tragédiáját?

Évszázadok múlva emelnek szobrokat, hoznak hamvakat nagy pompával haza, és adják meg az igazságnak a méltó babért.

Hogy mily könnyen vesznek át idegen műveket, hogy önmagukénak adják ki, tapasztaljuk naponta a zeneművek terén. No de ezek nem monumentális művek, és elsiklanak a nagy tömegben.

De egy munka, melyhez óriási tudás kellett, szorgalom, kitartás, lelki átélése mindannak, amit aztán leír, több minthogy azt más büntetlenül elvehesse.

Természetesen itt mostan rendes kutatással lehetne valamit elérni. Talán akadnak még élők, akik szüleiktől szintén hallottak Boryról. Saját magunk is évekkel ezelőtt egy hasonló helyzetben (!) jutottunk.

Férjem tanár volt a Pozsonyi Keresk Academián a 90-es években. Munkatársa több külföldi és belföldi lapnak. így a Pressburger Zeitungnak Mint svájci születésű, Bernben tette le 1886-ban a doctoratust. A dissertatiot kéziratban nyújtották be, egy erős kötésűfüzetben.

Nem kellett kinyomattatni, de mint tanár, mégis odaadta a Pr. Z. szerkesztőjének, megalkudott vele, és kérte, hogy könyv alakjában nyomassa ki. Vártunk, vártunk, de hiába, mert a munka eltűnt azon módon, ahogyan odaadtuk. Még el sem kezdték, és már nincs sehol. Elmúlt egy év, mikor a szerkesztő előadja, hogy képzeljük csak, egy elhagyatott fiókban találták meg, régi papírok között. Az uram visszavette a füzetet, és nem nyomtatta ki. Még azévben Budapestre jöttünk vissza. Rövid idő múlva ifjúsági 10 éves találkozó volt, amelyet itt, a M. szigeten tartottak meg, és a pozsonyi tanárok is lejöttek erre. Volt sok kölcsönös elbeszélni való, de a legnagyobb föltűnést keltette az a hír, hogy a mindig nagyon gyenge tanuló, a Pr. Z. szerkesztőjének a fia megszerezte a doctoratust Németországban egy nagyszerű dissertatioval, „SchillersÁsthetik”, ki is adta, és mindnyájan olvasták Azt uram munkája volt, de nem szólt egy szót sem, hanem hagyta a collegáit felette vitatkozni, hogy hogyan lehetséges ez? Végre az egyik tanár úgy döntött: tudjátok az úgy van, hogy mi mindnyájan félreismertük a fiút. Őt nem érdekelte a kereskedelmi szakma, hogy ha ő ilyen mély irodalmi problémákkal foglalkozott. Ebben maradt, és az illető a mai napig élvezi a nagy tekintélyt, mellyel körülveszik.

Én abban az időben azért írtam Beöthynek, mert a legelső tanulmányában, amely tőle megjelent Madáchról, szintén avval kezdi, hogy sokan vannak, kik Bory Imrének tulajdonítják Az ember tragédiáját. A további fejtegetéseiben azonban belemagyarázza, hogy mégis M. írhatta. A későbbi munkáiban már nem is tér erre vissza.

Hacsak egy lap kéziratot lehetne B.-tól találni, már be lehetne bizonyítani, pedig ez nem is lenne olyan lehetetlenség, régi levelek vagy iratok között találni.

Ha azonban Önnek is kellemetlen lenne ezt feszegetni, tegye félre levelem, és hallgassunk.

Annyival könnyítettem lelkiismeretemen, hogy leírtam.

Teljes tisztelettel vagyok olvasója:

özv. dr. Hefty Frigyesné Peterdy Mária