Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - DÉNES GYÖRGY: Nem nyílik ablak, Asszociációk (versek)
Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról met író-fiatalaságnak egyik első embere Kafka, aki tökéletes le higgadtsággal lázas; éli és vergődi a kor lázát, s agya közben óvatosan számlálja az üteret. — Egy vigyorgás, egy sikoly s egy gyerek, aki elsírja magát. Ez a vegyülék egy magyar írót idéz: Karinthyt. Mert vannak rokonságok, mélyebbek, titkosabbak és erősebbek, mint a vér." Végül azt a szép, őszinte és az ambivalens érzést sem nélkülöző vallomást idézem, amelyet Kafka reá gyakorolt különleges hatásáról Márai az Egy polgár vallomásaiban tett: „Különösen nagy hatással volt reám —írta. —Abban a szűk s a nyilvánosság mértékével nem mérhető körben, ahol az európai irodalom igazi mércéjével mérik az értékeket, ma már klasszikusnak számít ez a fiatal cseh német író, aki harminc-egynéhány éves korában halt meg, s töredéket hagyott csak maga után. Kafkát úgy leltem meg a magam számára, mint az alvajáró az egyenes utat. Egy könyvkereskedésben egyszerűen kihúztam a többi ezer könyv közül a Verwandlung című füzetecskéjét, olvasni kezdtem, s rögtön tudtam: ez az. Kafka nem volt német. Nem volt cseh sem. író volt, ahogy a legnagyobbak azok, nem lehetett eltéveszteni, félreérteni. Csodálatos ösztön az, amellyel egy fiatal író megtalálja a fejlődéséhez szükséges mintaképet. Sohasem "utánoztam" Kafkát, de ma már tudom, néhány írása, tárgylátása, szemlélete megvilágosítottak bennem homályos területeket. Nehéz meghatározni az irodalmi „hatást”, nehéz őszintének lenni azokkal szemben, akik az íróban elindítják az irodalmi eszmélet folyamatát. Nemcsak az élet, az irodalom is tele van titokzatos rokonságokkal. Néhányszor fordult elő csak életemben, hogy olyan emberrel találkoztam, kinek ismerőssége megállított, színvallásra kényszerített... Ez a találkozás előfordul az iroddalomban is. Egyik ismerős lélek ellenállhatatlanul hívja, szólítja a másikat. Kafka hangja, világa idegen volt nekem, s mégis, ez az író, aki — én tudom — soha nem volt írásaimra kimutatható „ hatással ”, szabadított fel bennem erőket; egyszerre másként láttam, másféleképpen következtettem, s ugyanakkor, mint aki erejének, de feladatának is tudatára ébred, félénkség, bizonytalanság fogott el."