Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - PERÚJÍTÁS - GRENDEL LAJOS: Megkésett reflexiók II.
__.... ÍÄ P ERÚJÍTÁS Ebben a rovatunkban elfelejtett vagy elhallgatott irodalmi értékeinkre kívánjuk a figyelmet ráirányítani. (Szerk.) GRENDEL LAJOS Megkésett reflexiók II. (Fülöp Antal: Kedvező pillanat) A novella a kiegyezés utáni évtizedekben lett a magyar irodalom reprezentatív műfaja, s Kosztolányi Dezső fejlesztette tökélyre. A zárt, történetelmondó, lélektanilag erőteljesen motivált, gyakran poénra kihegyezett műforma első klasszikus értékeit viszont Petelei István és Gozsdu Elek neve fémjelzi. Mielőtt a tárgyra térnék, azért tartottam szükségesnek ezt a kétmondatos irodalomtörténeti kitérőt, mert Fülöp Antal legjobb novellái a magyar irodalomnak ezt az időről időre feledésbe merülő hagyományát elevenítik föl. Senkit ne tévesszen meg, hogy a szlovákiai magyar író történetei egészen más szociális közegben játszódnak, mint a századforduló klasszikus novellistáié vagy Kosztolányi Dezsőéi. Az anyag megformálásának technikája, lélektani árnyalása, a képileg erőteljes és gazdag, de olykor szinte címszavakra csupaszított, utalásszerű és egyenesvonalúan célratörő, a végkifejletre összpontosított stílusa az, ami megalapozhatja az ilyen összetetés jogosságát. Fülöp Antal novelláskötete, a Kedvező pillanat, 1980-ban jelent meg. A szocialista realizmus nevű művészetelméleti tákolmányt akkorra már a szlovákiai magyar irodalomban is felváltotta egy árnyaltabb szemlélet, amely azért persze a realista módszert kanonizálta. De éppen ezért volt meglepő, hogy a minden ízében realista Fülöp-novellák nem kapták meg az őket megillető elismerést az akkor még úgy-ahogy működő irodalomkritikától, bár a szerző tehetségét általában méltatták. Ezekben az években nálunk sokan a "valóságot" kérték számon az irodalmi művektől, s nem annak "égi mását", rosszabb esetben pedig olyan valóságot, amilyen a valóságban nem is létezett. Pedig a kötet első felének rövidebb írásai az úgynevezett valóságábrázolás legszigorúbb kritériumainak is megfelelnek. Igaz, a munkások élete nem úgy jelenik meg bennük, ahogy azt a "reális szocializmus" ideológiájának kiötlői és apologétái szerették volna. Hát még amikor az író leereszkedik a lumpenrétegek világába! De nem is ez a fontos, hanem ami a történetek kulisszái mögött van. Mivel hagyományos novellákat ír, Fülöp Arttal is poénokra hegyezi ki történeteit. Ezek a poénok nála nem a történet, hanem a novella lélektani síkján csattannak. Több novellájában van egy kulcsmondat, amely az írás csomópontja, s amelyből fölfejthető a novella jelentése. A Szenteste című novellában például az ügyvéd előbb azt hazudja, hogy a jobb kereset végett szegődött el kikötői munkásnak.
