Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - LANSTYÁK ISTVÁN: Alom és valóság között

LANSTYÁK ISTVÁN

Álom és valóság között*

(Gondolatok nyelvünk egységéről)

9.

Ugyanakkor mindebből nem következik, hogy ne kellene egyáltalán semmit tennünk annak érdekében, hogy a kontaktusváltozatok minél kisebb mértékben távolodjanak el a központi standarttól. Természetesen, amennyire csak lehet, erre kell törekednünk, de nem úgy, ahogy ezt eddig tettük, a szlovákiai magyar nyelvváltozatokban élő elemek, jelenségek helytelennek, rossznak, kerülendőnek minősítésével, a kétnyelvű anyanyelvváltozatok létének tagadásával vagy jelentőségük, szerepük bagatellizálásával.

9.1.

Az egyik teendő annak átgondolása lenne, hogy a szlovákiai magyarok számára a kétnylvűségnek milyen típusát tartjuk kívánatosnak. Sajnos az eddigi nyelv- művelés a kétnyelvűség fogalmát differenciálatlanul kezelte (1. pl. NyKk. II/1288, 1291). Pedig a két nyelv kölcsönhatásának mértéke nagyban függ a kétnyelvűség típusától. Úgy gondolom, teljes mértékben elfogadhatjuk GÖNCZ LAJOS véleményét, aki az anyanyelv szempontjából az olyan típust tartja legmegfelelőbbnek, amelyet az anyanyelv dominanciája és az ún. koordináltság jellemez (GÖNCZ 1985:79; 1. még LANSTYÁK 1990:454-5; 1991:27; 1992a:981-2). Koordinált kétnyelvűség köztudomásúan olyankor alakul ki leginkább, amikor a két nyelv az elsajátítás folyamatában nem vagy csak kevéssé keveredik egymással.

A szlovákiai magyarok számára azonban a kívánatos kétnyelvűségi típusról nem lehet a konkrét társadalmi-politikai-gazdasági-földrajzi viszonyoktól elvonatkoztatva beszélni. Ha a szlovákiai magyar nemzetrész olyan körülmények között élhetne, amelyek történelmi hagyományai, lélekszáma és településszerA tanulmány első részét lásd az előző számunkban

nyelv és lélek