Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - SOÓKY LÁSZLÓ: Versek

SOÓKY LÁSZLÓ

Vesztegzár

("Aki itt született, rábaszott mini a sárga macska"

Mirko Kováč: Egy örömtelen életrajz)

Sokkul kevesebb esélyem volt a megszületésre, mint másoknak, nem akarták, hogy legyek, s én sem akartam lenni.

Ma már tudom, akkor sem akarnék, ha születésem előtt mindent előre tudok. Lenni nem jó.

Jégtörő Mátyás napja, estje, éjszakája volt, anyám nyüszítései, jajai közt világosan hallottam a rianást, a dörgést, a Duna jege torlódását. Láttam a jégtáblákat, amint égre meredő dárdaként, s úgy is, mint a tank építménye nekifeszülnek a magasságnak, a mélységnek, ez volt az első találkozásom Krisztussal, a halak csillagvonzásától ennyi szorult belém, ez a Jupiterről való távozásom pillanata.

Apám, öregapám, Bagár Tárnok Lajos és a névtelenek mind, mind lavórpálinkát ittak, ez örökségeim egyike, olyan , mint a velem született bűnösség.

Nem akart dobogni a szívem.

Nem akart lélegezni a tüdőm.

Nem akart hallani a fülem.

A konyha telis-tele angyali muzsikával, szólongattak, adnám föl a bűnbeesés előtt — A Sátán tudta, mit tesz, odakinn megszólaltak a harsonák.

Apám derékig hóban törte az utat a bábaasszony előtt.

Ez volt a félelem és a gyávaság útja, az első labirintus.