Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - TÓTH LÁSZLÓ: Versek
Szorít a lét Szorít, úgy szorít a lét, íHiní ingnyak, csak ez ki, /?# megfulladsz se gombolható, köröttem testtelen, /á/?# angyalárnyak ingnak, lázálmának tud csak engem a Mindenható, lelkemnek harangja őrült visszhangokat ver; őszülő szavaim szájából csorog a vér; szorít, szorítja torkom a lét, a m úgy gy iIkos m ódra, köröttem lázas liliomok üvöltnek lesz-re, van-ra, voltra Acélkék csörömpölnek az ég acélkék lemezei hideg van minden acélkékre sztneződik át a szemed a hajad a bőröd színe s körötted az erdők városok és elacélkékülnek szobádban a lombok suhogását megőrző bútorok acélkékké válnak a mozdulataid is és acélkék a belőlük feltörő dallam hideg van kozmikus kertek kéklenek körötted vonítanak az idő kutyái arcod holdjára vonítanak az űrben acélkék angyaltoll pilinkéz kavarog
