Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - ALENA JEŽKOVÁ: „... a nő: szédület (Interjú)”
"... a nő: szédület" hetetlen, s tán egy kicsit nevetséges is. A nő levetkőzve is titokzatos és láthatatlan marad. Végiggondolta ezt már így? • Nem. • Persze rá lehet venni a nőt arra is, hogy úgy viselkedjék, mintha egy nőgyógyásznál lenne, pózoljon, játssza meg magát, csak hát az ember ekkor sem lát semmit, mivel a női öl maga a nemlétezőség. Van ott ugyan valami halom, s holmi csiklandós és szemérmes részek körülötte, de mindez tulajdonképpen nem tartozik a lényeghez. A lényeg teljesen absztrakt. Egy nyílás. Amit nem lehet ábrázolni, amiként ábrázolhatatlan a szél vagy a folyó. • Nem igaz, hogy csak egy nyílás. Talán inkább egy bezárt térség. Üresség... • Tudja, hogy Pablo Picasso idős korában megpróbált rajzokat készíteni a lányölről? Csakhogy ez képtelenség. A női ölről lehet álmodni, a női ölet csodálni, meg lehet énekelni, de ábrázolni nem lehet. A női test ábrázolására tett minden kétségbeesett törekvésünk siralmas kísérlet olyasminek az ábrázolására, ami egyszerűen ábrázolhatatlan, mivel a legtisztább költészet. Olyasmi ez, mintha szavakba akarnánk önteni a zenét; mondjuk hazajön egy hangversenyről, s a lovagjának elkezdi mesélni, mi is történt ezen a koncerten: hogy elkezdték a hegedűk, majd csatlakoztak a fúvósok, s végül közbelépett valaki a triangulummal. Ez puszta leírása a zenének, s mi valahogy így írjuk le a nőt. • S az ön esetében a nők ábrázolásáról van szó? • Természetesen, mi egyébről? Illetve nem csak a nő, általában az ember ábrázolásáról, mégpedig a lehetőség szerint időtlenül, tehát olyanoknak ábrázolni őket, amilyenek örök idők óta. Én ugyanis nem hiszek abban, hogy az emberek kétezer évvel ezelőtt holmi omátusokban és tógákban jártak, épp olyanok voltak ők, amilyenek ma. Legfeljebb talán rosszabbak voltak a fogaik, ebben nem vagyok biztos. Egyébként teljesen ilyenek voltak. • Az emberek többsége önt "malackodónak" tartja,mivel képein a mezítelen nők többnyire a legkülönfélébb provokatív helyzetekben láthatók. Én személy szerint egy általános életérzés, megdöbbenés, öröm, szépség kifejeződését látom ezeken a fotókon. • Köszönöm. Nagy örömömre szolgál, hogy a fotóim sok fiatalnak tetszenek. Nem az idősebb és a középnemzedéknek, hanem az egészen fiatalnak is. Számomra ez a legnagyobb kitünteés. • Néhány fotója a tiszta illúzió megtestesülésének tűnik. • Van egy barátom, akinek megmutattam az egyik merész felvételemet, amelyet egyébként megjelentetni sem mertem, s erre ő azt mondta, hogy ez a művészet kvintesszenciája, holott valóban istenkísértő kép, amelyen szinte könyökig vájkálok egy hölgy ölében. Ilyet én nem mertem volna kimondani, ő megtehette: műtörténész. És komolyan gondolta. Szeretem őt ezért. • Én is komolyan gondolom. Én az ön fotóit nem tartom "malackodásnak". • Mi tulajdonképpen ez a sokat emlegetett malackodás? Ha valaki ürüléket eszik?
