Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés
TURCZEL LAJOS Szakiskolai szintű intézetek a következők voltak: 1 kétévfolyamos kereskedelmi Pozsonyban; 6 egy évfolyamos kereskedelmi (2 felekezeti Kassán, 1-1 felekezeti Ersekújvárott és Léván, 1 Pozsonyban az YMCA kezelésében és 1 Beregszászon a kereskedelmi grémium patronátusa alatt); 2 két évfolyamos földműves gazdasági iskola (Komáromban és Rimaszombatban). A magyar középiskolák elégtelen számát és hiányos ellátottságát az ellenzéki sajtóban állandóan kifogásolták, s különösen a Léván, Rozsnyón, Munkácson és Ungvárott hiányzó magyar gimnáziumokat tartották sérelmesnek. Ezekben a városokban a szlovák (illetve ruszin és cseh) nyelvű középiskolák tanulóinak jelentékeny része magyar nemzetiségű volt. Az idegen nyelvű gimnáziumokban és tanítóképzőkben Szerényi Ferdinánd kimutatása szerint az 1933/34-es tanévben 1649 magyar nemzetiségű diák (az összes magyar gimnazisták és tanítóképzősök 26,95%-a) tanult. Maiéter István a prágai cseh Kisebbségi Intézetben 1933-ban tartott előadásában a magyar iskolák költségvetési részesedésének súlyos aránytalanságait kifogásolta, s kimutatta, hogy az 1932. évi kultúrbüdzséből a magyar középiskolákat 10 805 915 Kčs illette volna meg, de a nekik juttatott összeg (5 011 600 Kčs) ennek a felét sem érte el. Az államnyelvnek a magyar iskolákban való kötelező tanítását az 1923. évi 137. sz. törvény szabályozta. Az előírt óraszámok alacsonyak voltak, a szlovákiai gimnáziumi osztályokban például átlagosan heti két óra esett a szlovák nyelv és irodalom tanítására. Emellett a harmincas években nem kötelező tantárgyként heti két órában szlovák kon- verzációt is lehetővé tettek. Az államfordulat után a Szlovákiában és Kárpátalján lévő magyar főiskolai intézeteket (a kassai jogakadémiát, gazdasági akadémiát és főiskolai közigazgatási tanfolyamot, az eperjesi jogakadémiát és evangélikus teológiai szemináriumot, a selmeci bányászati és erdészeti akadémiát) és az 1912 és 1918 között kiépült Erzsébet Tudományegyetemet kivétel nélkül nacionálizálták. A masaryki—beneši köztársaság fennállása alatt aztán csak egy magyar egyetemi intézmény létesült, és az is önerőből, illetve külföldi támogatásból: az 1925-ben induló losonci református teológia, melyet a csehszlovák hatóságok csak de facto ismertek el. A magyar ellenzéki pártok — a finnországi háromszázezres svéd kisebbség önálló egyetemére hivatkozva — magyar egyetemet vagy csonka egyetemet követeltek. Prágai előadásában Maiéter István is hangsúlyozta, hogy „a köztársaságunk magyarságának igénye van külön magyar egyetemre, ha pedig az állam anyagi helyzete ezt egyelőre nem engedi meg: akkor legalább egy csonka fakultásra (jogi, filozófiai, teológiai és gazdasági szakkal)". A magyar egyetemi hallgatók jelentős része kezdetben Magyarországon vagy a Prágában és Brünnben tovább működő német tudományegyetemeken és műegyetemeken folytatta vagy kezdte meg tanulmányait. A magyarországi diplomák nosztrifikációs tilalmának elrendelése után a hazai egyetemek látogatása vált általánossá. Egyetemistáink száma általában 900 és 1000 között mozgott, 1932-ben azonban 1000 fölé emelkedett. Vájlok Sándor kimutatása szerint 1938-ban Csehszlovákia 30 564 egyetemistája közül 953, azaz 3,1% volt magyar. Mivel a magyar lakosság országos százalékszáma akkor 5,5-öt ért el, az egyetemi oktatásban való részesedésünk nagyon kedvezőtlen volt. Az 1934/35-ös tanévben a hazai egyetemek között így oszlott meg a 940 magyar hallgató: 314 a prágai cseh tudományegyetemen, 145 a prágai német tudományegyetemen, 14 a brünni német tudományegyetemen, 11 az olomouci katolikus hittudományi karon, 9 a pozsonyi evangélikus hittudományi karon, 71 a brünni német műegyetemen, 47 a prágai német műegytemen, 25 a brünni cseh műegyetemen és 34 a prágai cseh műegyetemen. Ami a szakok közti megoszlást illeti, az általában nem volt összhangban a társadalmi szükségletekkel, elhelyezkedési lehetőségekkel. 1938-ban például 283 jogász, 269 medikus, 162 bölcsész tanult, de a gazdasági és kereskedelmi szakon csak két-három hallgató lézengett.
