Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - TIBOR ŽILKA: Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)

Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)

Hatásukra vetődött fel az emberi tudat és beszédmód irracionális indítóokai funkciójának problémája. A mágikus szerelem kategóriájába sorolható Tomáš és Tereza kapcsolata Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége c. regényében, de Florentino Ariza viszonya Fermina Dazhoz is Márquez művében. A mágikus szerelem lényege abban mutatkozik meg, hogy a regényhős számára csak az a bizonyos, az az egyetlen nő a kiválasztott. Tomáš szerelmi kalandjai más nőkkel csak az ösztön vagy a férfiúi narcizmus megnyilvánulásai, s ugyanez érvényes Florentino Ariza szerelmi kapcsolataira is. Csak egyetlen esetben kapcsolódhat össze a testi és lelki szerelem; az összes többiben az ösztön, a test „alacsonyabb részei" nyilatkoznak meg, a cél pedig a nemi ösztön kielégítése.

De nemcsak az. A posztmodernizmusban rengeteg extravagáns vonást fedezhetünk fel, az irodalomban a feminizmus dominál, végső soron a női sovinizmus is; a gyengébb nem az erotikában is átveszi a kezdeményező szerepet. Az erotikus játékban nem egyszer éppen a nők (és lányok) irányítanak, kívánják meg a gyönyört, tűnnek ki szabadságvágyukkal, leleményességükkel. Ahogyan Humbert Humbert is mondja J. Nabokov Lolita c. regényében: „Valami meglepőt mondok önnek: ő (Lolita) csábított el engem,” A tizenkét éves kislány odaadja magát mostohaapjának, hozzásimul az ágyban és erotikus játékuk, aktusuk megrendezője lesz. Éppen így Kurt Faldbakken norvég író Glahn esete c. regényében a főhős Mack barátja lánya erotikus kezdeményezésének áldozatává válik, de G.

G. Márquez női szereplői is gyakran aktívabbak a szerelemben, mint a férfiak. A szívből jövő szerelem inkább csak raritás, különlegesség, mint természetes jelenség, s csak a mágikus szerelemben teljes értékű érzelmi megnyilvánulás. De az erotika itt sem a romantikus szerelem jegyében tesz szert uralomra, amely — legalábbis az irodalomban — ártatlan csókkal végződik, mint Victor Hugo Nyomorultak c. regényében is: „Egy csók, és ez volt minden. Mindketten megremegtek, s a félhomályban egymásra néztek csillogó szemmel."

Az erotikus játék, az idő előtt tetőpontra jutás szimbóluma a romantikában a csók. Marius és Cosette megfogják egymás kezét, s ez minden. A romantika nem lépi át az erotikus előjáték határait, kizárja az irodalomból a szexuális aktust, érdektelen iránta. Az erotika a szív felségterülete, az igazi szerelem a test „felsőbb részeiben" lakozik, az „alacsonyabb részek" a tiszta esztétizmus számára csak teher s irodalmi tabu.

A kortárs irodalomban fellelhető erotika kulturális tradícióját megtalálhatjuk a reneszánszban (Boccaccio: Dekameron), a felvilágosodásban (Casanova: Emlékiratok), de a naturalizmusban (É. Zola) és a modernizmusban (Bloom felesége Joyce Ulysses c. regényében). Ami mégis új a nap alatt, az éppen a nők kezdeményezőkészsége az erotikában, az extravagancia, a genitális perverziók leírása, a mágikus szerelem, melyet új szenzibilitás és irracionalitás fűszerez. De a szépirodalmi erotika nemzeti és kulturális tradíciókhoz is kötődik, melyek a művészi fejlődés előző fokain álló művekben vannak kódolva. Ebből következik, hogy az erotika funkciója az irodalomban mindig és mindenhol, időben és térben determinált, esztétikailag és művészileg normalizált.

Fordította Németh Zoltán