Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - PEGAZUS '93 - MIZSER ATTILA: vak-vágányok
vak-vágányok MIZSER ATTILA vak-vágányok (— adott a szerző a mű és a felettük elterülő olvasó —■) fényeket kaparásztam az üveg alá csőstül zuhantak a keretek megnyúlt szemöldökei kint a szél hallucinálgatott az ablakba szorult a kép (— a szerző megfordul váracskákat kezd építeni az olvasó felháborodik számolni kezd —) buszjáratok tompulnak a csendbe kiszámolódik az isten két szeme közé eső ez idáig ismeretlen terület az értelem legközelebb megtalált kulcsa megdugja az első útjába kerülő lyukat (— az olvasó cigarettára gyújt a a mondatok szétválasztásával kísérletezik- a szerző megpróbálja álomba fojtani a bizonytalanságot reménykedik —) indulatok ficamodnak ki a tapétába szögeit izzadságcsepp fogócskába kezd a ház köldöke körül merev tomporú díszbokrok vágódnak az éghez (— a szerző továbbra is keresi az olvasó tekintetét a tükörrel gyakorol- van itt valaki kérdezi és a két mozdulat között elbizonytalanodik —) érzelmek lépnek egérútra és valahogy bennem törik a tubusba zárt végzet vágányok csődülnek a vonat alá (— az olvasó elmereng a szerzőn kidobja használt fogkefegyűjteményét és vasárnap lévén megnézi a valtdiznit —)
