Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - Z. NÉMETH ISTVÁN: Nemlék
Van még a világhoz elég vér s kenyér. De folytatni már nem lehet. A folyó két partja közt eloltotta a tűz a vizet. Rajta nem múlik bár. O csak szeret. Nézi a köveket, a kövek kemény bőrén otthagyott érintéseket. Megvárja, míg felröppennek a madarak. Hétig számol, s eltakarja a maradék eget a Nap. Ha eltűnik minden, ő megmarad. Nemlék Szeretni hűvös arcot borostásan részegen az idő egy pohár tejben versenyt úszhatna velem Brahma Visnu és Siva sivatagba pottyantott erőlködöm hogy szeress te társnak is rettenetes Koboldok dolga a hatalom udvarolnak a halálnak nagyfejű szegény bolondok Látod ölelést koldulok míg az élet hintájából fejjel ki nem fordulok
/
