Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - MILAN KUNDERA: Halhatatlanság
MILAN KUNDERA Agnes már felöltözve kiment az előszobába. Ott egy pillanatra megállt és hallgatózott. A szomszéd szobából elmosódott hangok hallatszottak, amelyekből arra következtetett, hogy a lánya éppen felkelt. Mintha el akarta volna kerülni a találkozást, meggyorsította lépteit, és kiment a folyosóra. A liftben megnyomta a földszintet jelölő gombot. A lift ahelyett, hogy elindult volna, rángatózni kezdett, akárcsak egy vitustáncot járó ember. A lift nem először lepte meg Ágnest szeszélyességével. Egyszer emelkedni kezdett, amikor ő le akart menni, máskor nem nyílt ki az ajtaja, és fél órán át fogva tartotta börtönében. Agnes úgy érezte, hogy a lift szeretne vele valamit megbeszélni, közölni egy néma állat kényszerítő eszközeivel. Már többször panaszt tett rá a házmestemének, de a többi lakóval szemben udvariasan és normálisan viselkedett, a házmestemé pedig Ágnesnek a lifttel támadt huzavonáját magánügynek tekintette, és nem méltatta figyelemre. Agnes most sem tehetett mást, minthogy kiszállt a liftből és elindult gyalog le a lépcsőn. Ám alig haladt le néhány lépcsőfokon, a lift megnyugodott és követte őt. Agnes számára a szombat volt a legfárasztóbb nap. Paul, a férje, még hét előtt elment hazulról, s az egyik barátjával ebédelt, míg ő szabad napját arra használta ki, hogy a munkahelyén végzett munkánál sokkal kellemetlenebb ezernyi kötelességének tegyen eleget: a postára kellett mennie, s ott fél órát tipródnia a sorban, bevásárolnia az áruházban, ahol összeveszett az elárusítónővel, és várakozott a pénztár előtt, telefonálnia a szerelőnek és könyörögni neki, hogy pontosan a megbeszélt időben jöjjön, mert nem szívesen maradna miatta egész nap otthon. Mindeme vesződség közepette megpróbált időt szakítani arra, hogy valamelyest kipihenje magát a szaunában, ahová hétközben nem jutott el, s a délután végét a porszívóval és a portörlővel töltötte, mert a péntekenként bejáró takarítónő hovatovább hanyagabbul dolgozott. Ez a szombat azonban kivételt jelentett Agnes számára: pontosan öt éve ezen a napon halt meg az édesapja. Agnes lelki szemei előtt megelevenedett a jelenet: apja egy kupac összetépett fénykép fölé hajolva ül, s Agnes nővére kiabál rá: „Miért téped össze anyuka fényképeit!" Agnes apja védelmére kel, s a nővérek hirtelen támadt gyűlöletükben összeszólalkoznak. Agnes kiment a ház elé, s beült az ott parkoló autóba. Második rész Halhatatlanság 12 Századunk végének távlatából ma már talán ki merjük mondani: Goethe pontosan Európa történetének közepébe helyezett alak. Goethe: a nagy középpont. Nem afféle ingatag pont, amely elhajlik a végletek elől, nem, ő a szilárd középpont, mindkét szélsőséget csodálatos egyensúlyban tartja, amit Európa már soha többé nem ér el. Goethe fiatalemberként még alkímiát tanul, és később az első modem tudósok egyike. Goethe minden németek legnagyobbja, ugyanakkor antipatrióta és európai. Goethe kozmopolita, ugyanakkor egész életében szinte ki sem mozdult tartományából, a kis Weimarból. Goethe a természet férfiúja, de a történelemé is. A szerelemben libertinus és romantikus. És még valami:
