Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - MILAN KUNDERA: Halhatatlanság
MILAN KUNDERA 2 Édes félálomban fekszem az ágyban. Az első könnyed ébredéskor kinyújtom a kezem a vánkosom mellett lévő táskarádió felé, és lenyomom a gombot. Fel- hangzanak a reggeli hírek, alig különböztetem meg az egyes szavakat, újra el- szenderülök, s a bemondók mondatai álommá válnak. Éz az álom legszebb szakasza, a nap legcsodálatosabb része: hála a rádiónak tudatában vagyok a folytonos elalvásomnak és ébredésemnek, annak az ébrenlét és álom közötti csodálatos ringásnak, amely már önmagában elég ok rá, ne sajnálja az ember, hogy megszületett. Álmodom csupán, vagy valóban az operában vagyok, amikor lovagi kosztümbe öltözött két énekest látok, akik arról énekelnek, milyen időjárás lesz? Hogyhogy nem a szerelemről énekelnek? Aztán tudatosítom, hogy bemondók, már nem énekelnek, hanem mulatságosan egymás szavába vágnak: „Meleg nap lesz, fülledtség, viharok várhatók", mondja az egyik, s a másik kacér an megkérdezi: „Valóban?" Az első hang pedig ugyanolyan kacéran válaszolja: „Mais oui. Elnézést, Bemard. De sajnos így van. Ki kell bírnunk." Bemard nagyot nevet, és így szól: „Ez a bűneinkért ránk mért büntetés." Majd ismét az első hang: „No de, Bemard, miért én szenvedjek a te bűneidért:" Mire Bemard még nagyobbat nevet, hogy minden hallgató értésére adja, miféle bűnről van szó tulajdonképpen, s én megértem őt: ez az egyetlen nagy vágyunk az életben: hogy mindenki nagy bűnösnek tartson bennünket! Hasonlítsák csak bűnös szenvedélyeinket záporokhoz, viharokhoz, orkánokhoz! S ha majd ma a franciák kinyitják fejük fölött az esernyőket, jusson eszükbe Bemard kétértelmű nevetése, és irigyeljék őt érte! Beállítom a rádión a szomszéd állomást, mert a közeledő elszenderedésig érdekesebb képzeteket akarok megidézni. A szomszéd rádióállomáson női hang jelenti, hogy meleg nap lesz, fülledtség, viharok várhatók, s én örülök, hogy Franciaországban oly sok rádióállomásunk van, s valamennyi ugyanabban a percben ugyanazt mondja. Az uniformitás és a szabadság harmonikus egyesítése, hát óhajthat az emberiség ennél jobbat? Ismét megkeresem azt az állomást, ahol Bemard az imént kiteregette bűneit, de helyette egy másik hang énekel a Renault új típusáról, még tovább tekerem a gombot, a következő állomáson egy női kórus a bundakiárusítás dicséretét zengi, visszamegyek Bernard állomására, meghallom még a Renault autó dicshimnuszának két utolsó taktusát, s utána mindjárt maga Bemard szólal meg. A reklám éppen elnémult dallamát utánozó éneklő hangon jelenti, hogy éppen megjelent Emest Hemingway új biográfiája, sorrendben már a százhuszonhetedik, de ezúttal valóban nagyon jelentős, mert kiderül belőle, hogy Hemingwaynek egész életében egy Első rész Az arc Halhatatlanság (Részletek)
