Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Az eggyé vált sok

Az eggyé vált sok

noha valamennyit be lehetne gyömöszölni akár a százba is, a kevésbé fontosak helyére. így a Koránt, a Talmudot, Hérodotoszt, Ovidiust, Petrarcát, Balzacot, Rimbaud-t, Proustot, Spinozát, Puskint, Kafkát — hogy csak a legföltünőbb hiányokat említsük.

Ám természetesen nem ez a fontos. A fontos az ötlet, a módszer. Világirodalmi műveltségünk ma sem kielégítő, ezt tudja mindenki. S azért nem kielégítő, mert egyoldalú. Még az európai irodalomnak-kultúrának is csak egy-egy jobban megvilágított oldalát ismerjük (gondoljunk például a kelet-közép-európai, egymással szomszédos, évezredes közös hagyományokkal rendelkező kultúrák egymás iránti szinte teljes közömbösségére), nem szólva az Európán túli világról. Noha ezt éppen Hamvasnak aligha vethetjük a szemére, hisz ő éppen az ellenkező oldalon követi el a tévedést, ő túlságosan is elhanyagolja, amazok javára az európai szellemet.

A számunkra mindebből levonható tanulság pedig a következő: minden nemzedéknek saját magának kell összeállítania a maga száz könyvét, s azért kell elolvasnunk százszor százat, hogy ez az ideális száz végül is összejöjjön.

„A bölcsesség pedig nem talált helyet, ahol lakhatott volna, s ezért az égben kapott lakást. A Bölcsesség elindult, hogy az emberek között telepedjen le, de házat sehol sem talált. Akkor pedig helyére visszatért és az angyalok között vett szállást. Ugyanakkor pedig az igazságtalanság kamrájából kilépett, az emberek közé ment, és az emberek úgy fogadták, mint ahogy a sivatag fogadja az esőt és a harmatot a szomjas földön."

Hénoch apokalipszise az i. e II. század elején keletkezett. Mivel nem kanonizált írás, héber eredetije nincs, csak görög és etióp változatban maradt fenn, s Hamvas a negyvenes években elkezdett nagy sorozatának, a művelődéstörténet ősi szövegei magyarításának részeként látott annak idején több más szöveggel (melyek mindmáig kéziratban lappangnak) ellentétben napvilágot.

„Az őskor nagy könyvei közül a kínai Taoteking megőrizte az ősi emberiség nagy misztériumát, a Véda megőrzött olyan világosságot, amelyhez képest mindaz, amit azóta az ember gondolt, homály; Hermés Trismegistos megőrzött olyan titkokat, amelyeknek első kibetűzéséhez is csak legutóbb érkeztünk el. Hénoch az őskorból valami egészen mást őrzött meg: az első patriarchális emberiségnek szigorú és tiszta egyszerűségét" — írja Hamvas. (Ne is mondjam,hogy a felsorolt szövegeket vagy legalábbis részleteiket mind lefordította szerzőnk, s még ezeken kívül is jó néhányat, legalábbis a Scientia Sacra függelékeként megjelent Dúl Antal összeállította bibliográfia szerint, s mi sem természetesebb, minthogy e szövegek oroszlánrésze ott van a Száz könyv között. Elképesztő teljesítmény mennyiségileg is, de minőségileg még inkább, hiszen e szövegek magyar nyelvűsége szinte megközelíthetetlen rejtély, s már csak Hamvas teljesítményét értékelendő is érdemes felsorolni. Az egész, 1943 és 1960 közé datált vállalkozásnak különben Az ősök csarnoka (A hagyomány forrásainak fordítása és kommentárgyűjteménye) címet adta Hamvas, s az alábbi opusokat tartalmazza: a Véda huszonhat fejezete, Upanisadok, Kungfutse: Lun yü (Kun mester beszélgetései), Csuang ce:A tao virágai, Tibeti misztériumok, Hénoch apo- kalypsise, Pert em heru, Az egyiptomi halottak könyve, Böhme: Psychologia vera, Hé- raldeitosz 131 fennmaradt mondata, Magia sutra, Kathaka Upanishad, Sepher Jesirah, Zen, Suffi, Sankhya karika, A gyémántnál keményebb.