Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - VITA - HIZSNYAI ZOLTÁN: (élet)lenségek és (tejfogú)ltságok
(élet)lenségek és (tejfogú)ltságok böztethető, de — a maga eredendően nyitott struktúrájából adódóan — minden hatást a beilleszthetőség mértékében átlényegítő-asszimiláló megismerési-mű- ködési módozatot védelmezek. Nem egy statikus, halott valamit tehát, hanem egy élő, mindig mozgásban lévő organizmust. Egy egészséges organizmust. Ha valaki ezen sokirányultságú, eleven szellem-szerkezeten, melyet magyar kultúrának nevezünk, csorbát ejt, a magyarságán ejti a csorbát. Aki az úgynevezett „megmaradás" érdekében — akárha eseti kezelésként is — megenged bizonyos kulturális áldozatokat, magyarságának egy soha vissza nem plántálható darabját veszti el. Aki pl. az irodalom értékelésében a keletkezés körülményeit figyelembe véve alakítja értékítéletét, önáltatásával szentesíti a sanyarú sors felelőseinek kulturális bűntényét: lám, ha nem is az elvárható színvonalon, de minden kárhozat ellenére is megmaradtunk. Kik és miképp? Mi vagyunk-e még azok, akik itt maradtak? Kulturális áldozatokat kényszerítettek ránk, de mi a maradék magyarságunkkal is rosszul sáfárkodunk: elhitetjük magunkkal, hogy a kulturális engedmények segítettek a megmaradásban. Nem igaz. Ha Fábry — legalább az „erkölcsi fenoménként" és „erkölcsi univerzumként”)ellemzett Fábry! — van annyira „türelmes", mint a nem kevésbé sötét Rákosi-érában belső száműzetésbe „kényszerült" homo estheticus Hamvas Béla s még oly sokan, ha legalább ő „nem adja hozzájárulását, igenét és igazolását" a csúfságban dagonyázó „hatalmi világnézetnek", ha megőrzi döbbenetes naplója nagyon is megszenvedett igazságainak érvényét, ha az akkor megsejtett és elkapott erkölcsi és esztétikai színvonalon marad..., bizony, ha így mutat példát, sok minden másképp történik. Talán még Turczel Lajos is megért. És én sem keveredem ilyesmibe. Mert nem jó ebben a helyzetben. Igaz,a hallgatás állapota sem igen kegyelmes. Nem jó az eszmék orrfacsaró kapcahalmain negédes mosolyt erőltetve dalolni. Nem jó gombóccal a torokban élni. Belekeveredni. És benne maradni. Hallgatni benne. Turczel Lajost becsülöm határozott kiállásáért. Ahol nem kerül szembe a tényekkel, véleményét is respektálom. Nyilvánvaló, hogy más malmokban őriünk: ő is másokban és én is más okból. Ez a mi munkánk. És nem is. Kevés. (1993. június 25.)
