Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - A MAGYAR IRODALOM AZ EZREDFORDULÓN - EGYED PÉTER: Egy nemzedék nyomában
A MAGYAR IRODALOM AZ EZREDFORDULÓN Három olyan erdélyi alkotóról beszéltem, akik sajnos már véglegesen az irodalomtörténetbe tartoznak. De szinte még az ő elhallgatásuknál is nyomasztóbb az elhallgatásnak az a másik formája, amelyről a 80-as évek erdélyi lírájának talán egyik legnagyobb tehetségével kapcsolatban kell szólnunk. Adonyi Nagy Máriáról van szó, aki két könyvet közölt, és aztán valamiképpen benne maradt a szó. Nagyon veszélyesnek tartom azt a pillanatot, amikor egy jelentős költő végképp elhallgat, mert a költő elhallgatása túlmutat a tényen. Éppen Adonyi Nagy Mária fogalmazta meg az "alig-állapotot", amelyet a "hi- ány-állapot" mellett a pusztulás felé mutató "létállapotnak" tart. Az alig-állapot a túlélés filozófiájának a jellemzője. Mindannyian sokat beszéltünk arról, hogy a szóban forgó években, évtizedekben nemcsak az irodalmat, hanem az egyéb szellemi intézményeinket is (mint ahogy a magyarságot általában) a túlélés filozófiája jellemezte. Márpedig a túlélés filozófiája rendkívül veszélyes és pusztító rendszer. Egyszer megpróbáltam összefoglalni a koordinátáit. Az alapvető jellemvonása mindenképpen az idővel való beteges foglalkozás. A túlélő számára a holnapi napnak mindig nagyobb az értéke, mint arrdlyennek lennie kellene, benne a másnapok mindig megsemmisítik azt a napot,a melyben élünk. A túlélő ember egy sziluett, egy üres profil, és nem tölthető meg többé tartalommal. Ez a fajta élmény nem idegen az európai költészetfilozófiától sem. T. S. Eliot az "üres emeber" képzetét használja a kifejezésére, csakhogy a túlélő üres ember egészen más okok miatt üres, mint az elioti. A túlélés filozófiája megszünteti az ember aktív erőit. A túlélő üres ember nem él, hanem — túlél. S befejezésképpen: müyen emberkép hát az, amely az ezredforduló közelében számunkra elérhető és megfogalmazható? Nem adok rá választ, mert nyüván nem is tudnék. De hangsúlyozom, hogy szerintem az irodalom nem élhet és nem működhet ilyen emberképzet nélkül. Hiszen enélkül elvész az a szerepe, amelyet egy közösség kultúrájában betölt, és hiába kíván élményt, olvasmányt, élvezetet nyújtani, nem sikerülhet neki. Azok között a feltételrendszerek között, amelyek ma minket jellemeznek, továbbra is érvényesnek érzem a darkói groteszk paradigmát. A német középkornak az a fajta embere,akit a furfang és az erény teljes birtoklása jellemez, nélkülözhetetlen. A magyar irodalomban a legjobb történelmi példa szerintem továbbra is Tinódi Lantos Sebestyénnek a modem kor követelményei szerint átalakított és érvényes gondolata: hangszerrel, karddal, szóval — ha kell, az árokparton is.
