Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PAPP IMRE: cím nélkül
PAPP IMRE cím nélkül mi csak az ágyban vonogatunk, ilyenkor a kezek mozognak, mintha álmodnék, nem álom, buborék a lábak közti tér, terek, a mókus, evet veszett Stromovkában a parkban, átgaloppol az úton, fel a fára, az ágak közé, jársz valahol a jéghegyen, munkát adnak, a mosdóban, a Manderla alatt, a henteseknél, épp egy öreget pofoznak, hogy lopott, cuki, reggelig, a gipsz ki van készítve, pár műanyag tasak, zokni meg ing, Prágához csatolódni lakni élni meglenni fikarcnyi tüdő az óvatos madár jegyezve kanveréb settenve körül tekint az udvaron s nézed gatyásan felzabálja a felduzzadt kenyeret esik az asszony rakodik kocsizni megy a Hold félútra van innét sálat nem visz kapkodik kissé mar óvatlan majd vigyázunk újra lehetetlen az egész csukódás és hosszú szörnyű láb tincs valamikor keselyűé ma sirályé és tántorog hogy nincs vize s nincs nagyszerű az énekben pirosban forognak a szőnyegek nagy-nagy tüskés karmolászás és a lecsapódott nyomok az itteniek megvannak H. Pista kicsit nyomott a lumbágóján át kanyargó Kis-Duna mente és Platón mente a Tanítóm
