Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - KRÓNIKA
LEVÉL JOZEF JANKOVIČHOZ ‘Kedves Jozef! Jóikor a szélzňhar kerekedett azóta, hogy alig öt-fiat éve, 1987 novemberében ünnepeltükc SO. születésnapodat, s ezzeC párhuzamosan “meg- szólaltattunk^ az Irodalmi Szendében, hosszú éveí^évtizedef^után talán elsőiként Csehszlovákiában. “Mert a párizsi hiénáiéig a Jíerder-díj ellenére tiltott gyümölcs voltál idehaza, Dubčekhez, Ravelhez, OíraBálhoz hasonlatosan fó'leg ‘Budapesten keresztől szólalhattál meg s szólhattál a hazai közönséghez. Jókora szélvihar kerekedett azóta, mondom, s ‘Téged is ellenzéki bohémból előbb képviselővé, majd rektorrá emelt. Zlogy érzi magát az avantgárd művész a rektori székben, Jozef? S emlékszik:e még a hajdani barátaira ‘Dunán innen és ‘Dunán túl? (gondolom, ez a poszt legalább olyan nehéz, mint az ellenzékiség volt. lAz Irodalmi Szemle mindenesetre újra szükségesnek, véli, hogy bemutasson olvasóinak; Jelent-e ez az adott pdíanatban önmagánál többet, itt és most, rektor úr? JA. régi szeretettel mindannyiunk, nevében üdvözöl
