Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - LIBRESSZÓ

Libresszónk vendégei — E. Fehér Pál publicista, Brogyányi Judit, az Új Szó szerkesztőnője, Peter Andruška író, Zalabai Zsigmond kritikus, egyetemi oktató — a következő könyvekről mondják el véleményüket: Szarka László: A szlovákok története (Bereményi Könyvkiadó, 1993), Sas Andor A szlovákiai zsidók üldözése (Kalligram, 1993), Farnbauer Gábor Az ibolya illata (Kalligram, 1992), Koncsol László: Kacsa, kacsa, boszorkány vagy! (Kalligram, 1992), Bodnár Gyula: Messze van Helgoland (Kalligram, 1992), Zs. Nagy Lajos: Nagyképűtlenségek (Madách, 1992)

E. Fehér Pál: A Bereményi Könyvkiadó kitűnő ötlete volt, hogy a Magyarország határain túl élő kelet-közép-európai magyar nemzetiségek történetét a velük közös államiságban élő többségi nemzet történetével párhuzamosan mutassa be. Pomogáts Béla romániai magyar irodalom történetét így kíséri Szász Zoltán összefoglalása a románok históriájáról, Szarka László szlovák történelemkönyvének párhuzamos kötete pedig Vígh Károly A szlovákiai magyarság sorsa című dolgozata.

Szarka László műve hézagpótló munka, hiszen dr, Pechány Adolf budapesti főreáliskolai tanár 1913-ban kiadott művecské- jén (A magyarországi tótok) kívül — bármily hihetetlenül is hangzik — a szlovák történelemnek nem volt magyar nyelvű összefoglalása! Természetesen résztanulmányokban a magyar tudományosság képviselői szóltak a szlovák múltról, de ezek szükségszerűen hézagosak maradtak. Talán a legteljesebb képet még Borsody István 1945-ös könyvéből, a Magyar—szlovák kiegyezésből meríthettük, de ennek a hasznos tanulmánynak elsődleges célja a kapcsolattörténet adatainak felhasználásával politikai eredmények elérése volt. (Mindazonáltal szívesen olvastuk volna a Borsody-mű címét is Szarka könyvének irodalomjegyzékében...)

Szarka László nagy adatismeret birtokában tekinti át a szlovák múltat. Higgadt, tárgyilagos hangvétellel ismerteti a szlovák történelem vitatott problémáit is a kezdetektől a legutóbbi idők fejleményeiig. Tisztességes krónikás akar lenni, s nem téveszti össze a tudós feladatait valamiféle elképzelt történelmi ítélőszék szükségszerűen elfogult és teljesen szükségtelen pátoszával. Bízvást állíthatom, hogy ebben a 220 oldalas könyvecskében a szlovák történelem minden lényeges adata megtalálható. Világosan kirajzolódik. A szlovák nemzet kitartó harca megmaradásáért s hihetetlen erőfeszítése önálló létének elismertetéséért. Szarka nem ismeri a pejoratív jelzőket; az a véleménye, hogy olvas a az elébe tárt tények alapján maga is dönthet egy társadalmi mozgalom, egy-egy politikus erkölcsi arculatáról.

Az olvasó számára mindvégig s kivált a XIX. századtól kezdődően izgalmas a szlovák és a magyar história közötti lehetséges párhuzamok felfedése. Fogalmazhatnék úgy is: napjainkban főleg a múlt század második fele s a századforduló történelme kísért. Mert nem hangzanának-e aktuálisan