Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában
DR. BALLA ZOLTÁN Az á hangot azért állítom lapos, sík értékűnek, mert a garat hátsó, lapos fala felé kissé visszahúzott és kiszélesítve ellapított nyelvgyöki része itt a garat hátsó falával egy szélesebb, de sekélyesebb, harántirányú rést fog közre, s az így keletkezett harsogó, világos hangot az elöl erősen kitárt száj, illetve ajaknyílás sem tompítja el. Miként megtörténik ez a kevésbé nyitott ajakrés esetében, amikor az a már o színezetet nyer. A b hangot azért állítom boltos értékűnek, mert kirobbanása előtt a szájüreg elülső ajkakkal elzárt boltos, öblös részét, a latinul buccának nevezett fogak előtti falát a zöngés légáram nyomása kibúbosítja, mielőtt e tompítással a szabadba jutna. Az affrikátának is nevezett c azért a kemény simaság hangja, mert elöl hegyesre elszűkített szájcsatornában zárja felszakítása után a kisurranó feszes légárama még a felső metszőfogak sima felületétől is nyer csiszolást. A d azért a sekélyesebb dombomlatú gömbszelet természetes hangja, mert ennek zöngés légárama zárjának kirobbanása előtt a szájpad alatti térnek a nyelv patkóvonalú eltorlaszolása mögötti részén nyer sekélyebb duzzasztást, a nyelv némi behorpasztásával, mert hiszen a kemény szájpadon nem változtathat. Az e azért az ellipszis természetes hangja, mert ennek képzésénél a száj- csatorna egész hosszában, de legevidensebben az elliptikusán széthúzott résével s ilyen metszetű garatszélesítéssel, valamint a nyelvgyök nyeregszerű bemélyítésével formálja ki zöngéjét. Az f fúvó hangja a felső metszőfogak élével és az összevont alsó ajakkal közrefogott szűk résen átszorított légáram finom szertefoszlásával keletkezik, mint a benzin gázosítása. A g hang, amint ezt már részletesebben kifejtettük, azért a kiegyensúlyozott gömbölyííség természetes kifejeződése, mert ennél a nyelv gyökével a lágy szájpad alatt képzett zárja mögötti, rövidre szabott garatüreg falát a zöngés légáram kirobbanása-kigördülése előtt gömbölyűre duzzasztja, dagasztja föl, s innen kerül ki aztán a szájüregen áthaladva s itt is még további tompítást nyerve. A h a keskeny, hosszúkás gégerésen áthúzódó, aztán még a szájcsatornának falaitól is némi lesimítást nyerő légáram lágy, felületi horzsolás hangja. Az i a szájcsatorna kemény szájpadlás alatti részén csúcsszöges elszűkítésű, mintegy kihegyezett zöngének "sivító" hangja, s ezért mondható a leredukált méretű kicsiség természeti jelének. A j hang viszont a kemény szájpad íve alatt, nem csúcsszöges befűződéssel, hanem lágyabb hajlásvonallal elszűkülő, szélesebb rés sajátos, glissandós akusztikai jelensége. A k kopár természetét, sajátosságát a szájcsatorna kemény szájpad alatti, haránt-rekesztésű zárjának hirtelen felszakításával hozza létre. A feszesebb nyelvű, keményebb rekesztésű garatüregének falait a légáram itt duzzaszthatja föl. A l elnyúltsági, vonulásos jellegét a felső metszőfogak belső ínyéhez támaszkodó, egész hosszában elkeskenyített nyelv két oldalán keletkezett, sima
